Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés lefolyása és forrásai
velés is folyt ott külön összeírták a szőlőket, a szőlőbirtokos nevével, akár helybeli, akár ún. extraneus birtokos volt. Abban az esetben, ha természetbeni kilencedet adtak a szőlők után, azt nem jegyezték meg, csak a szőlőbirtokos nevét és szőlőjének nagyságát tüntették fel. Ahol viszont egy előre meghatározott bormennyiséget vagy készpénzt, ún. hegyvámot (jus montanum) adtak, ennek az összegét vagy mennyiségét is megadták. Ezt követően a helység hasznos és káros voltát jegyezték fel, amely a természetföldrajzi viszonyokon túl, minden olyan körülményre kiterjedt, ami befolyásolja a paraszti gazdálkodást, pl. piaci viszonyok, a föld minősége, malom, tó léte vagy nemléte stb. (Ezek kissé más formában, de a kilenc kérdőpontban is megtalálhatók.) Készült még egy megyei összesítő is, amely a kilenc kérdőpont és az előzetes ösz- szeírások alapján feltüntette a helységek úrbérrendezés előtti állapotát. Ez az összeírás roppant gazdag. Az összes helységnél közli a jobbágyok örökös vagy szabadmenetelű voltát, nemzetiségét, annak a földesúrnak a nevét, akinek a joghatósága alá tartoznak. Az is szerepel benne, hogy a jobbágyok szokás, szerződés vagy urbárium alapján adóz- nak-e földesuruknak. A jobbágyok számszerűen és jogállás szerint vannak feltüntetve (telkes jobbágy, házas vagy házatlan zsellér), emellett a jobbágytelkek számát, a belső telek, a szántó, a rét nagyságát is megadják. A helység hasznos és káros körülményeit is feltünteti részletesen és azt is pontosan, hogy milyen szolgáltatásokkal tartoznak a jobbágyok és a zsellérek. Tehát tulajdonképpen a megyei összesítőben is azok az adatok szerepelnek, mint az előzetes összeírásban, csak nem nevekre lebontva, hanem helységek szerint összevonva. Az úrbérrendezés legismertebb és leginkább elemzett forrása a nyomtatott urbárium, amelyet a megyére már készen, nyomtatott változatban küldtek, csak az adott helységre jellemző adatok számára hagytak ki üres helyet. Először a jobbágyi adózás alapját jelentő jobbágytelket határozza meg, megállapítva az egésztelek részeinek nagyságát. A belső telket két pozsonyi mérőben határozta meg (3/4 kát. hold). A szántó nagysága (16-40 hold) attól függött, hogy előzőleg milyen osztályba sorolták a helységet és az adott osztályhoz az illető vármegyében, a királyi rendelet szerint milyen nagyságú szántó tartozott. A rét nagyságát (6-22 kaszás) is vármegyénként határozta meg a rendelet, osztályoktól függedenül. Ezekre az üres helyekre jegyezték be azt, hogy az egész telekhez hány hold szántó, hány kaszálóra való rét jár, ezt egy évben hányszor tudják kaszálni, egy évben milyen hosszú ideig jár kocsmáltatási jog a jobbágyoknak, Szent Mihály naptól Szent György napig, vagy karácsonyig (ha nincs szőlőjük, akkor illeti meg őket a bormérés joga karácsonyig). Itt találhatók a robotra vonatkozó adatok, hány napot kell egy évben kézi vagy igás robotot végezni a jobbágyoknak, a robotnapok számát mikor duplázhatja meg a földesúr (pl. szüretkor). A robot (heti egy nap igás vagy két nap gyalogrobot) napkeltétől napnyugtáig tart, a robotra való menetel és visszajövetel beleszámít a robot idejébe. A jobbágyok évente egyszer kénytelenek hosszúfuvart adni négy egésztelek után, négy marhával, jó úton. A kilencedadás mikéntjét is feljegyezték, tehát azt, hogy természetben adják-e, vagy pénzi 13
