Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1750-1790

KAPILLER IMRE: ZALA MEGYE KÖZIGAZGATÁSA 1750-1790 A XVIII. század közepén nagyjából és egészében kialakult az az igazgatási és jogszolgáltatási struktúra, amely a vármegyét a „rendi-korszak" utolsó évszázadában jellemezte.

1 A korábbi korszakban még jelentős mértékben működő „szóbeli ügyintézést" felváltotta az igazgatás minden területére kiterjedő írásbeliség. Köszönhetően egyrészt annak, hogy az iskolák számának növekedésével a nemesség egyre szélesebb rétegei jutottak el arra a szintre, hogy alkalmassá váltak a különböző megyei hivatalok ellátására. Másrészt elősegítette ezt a megye elé a „közjó szolgálatát" célul kitűző felvilágosult abszolutizmus is, mely céljai elérésében szükségesnek látta az élet legapróbb részleteire kiterjedő szabályozást, utasításai és rendeletei végrehajtásáról pedig folyamatos jelentést várt el a vármegyétől, megteremtve ezzel a bürokrácia első fénykorát Magyarországon. A század elején a megyei tisztikart még javarészt „laikusok" alkották. Olyanok, akik tisztában voltak az írás-olvasás tudományával, járatosak voltak a latin nyelv és némileg a jog labirintusában. A század második felében megjelentek az eddigiekhez képest új feladatok, melyek megoldása már az eddigiektől eltérő speciális (pénzügyi, egészségügyi, mérnöki stb.) ismereteket kívánt. S hogy az e korban keletkezett iratok — ellentétben a korábbi századokéval — jórészt kevés hiánnyal fennmaradtak, azt köszönhetjük annak, hogy az 1730-1732 közt felépült vármegyeházában helyet kapott a közgyűlés és a börtön mellett a levéltár is. A. megye közigazgatási beosztása A XVIII. század közepére hosszú időre rögzült az az állapot, miszerint a megye 5 járásra tagolódott. Kapornaki nagyobb (vagyis egerszegi), kapornaki kisebb, tapolcai, szántói és muraközi járásra. A legnagyobb uradalmak (csáktornyai, bellatinci, alsolendvai és szécsiszigeti) még ekkor is tudták őrizni a vármegyétől való viszonylagos függetlenségüket. A falvaikra kirótt adót pl. továbbra is az uradalom hajtotta be, illetve fizette be a megye kasszájába. A megye igyekezett ezt a különválást felszámolni, ezért már 1756-tól aladószedőket nevezett ki az uradalmak területére.

2 Az aladószcdők feladata az adókivetés és behajtás ellenőrzése volt egy-egy domíniumban. Bérük az uradalom nagyságától füg1 Lásd Turbuly Éva e kötetben lévő tanulmányát: Zala megye közigazgatása 1541-1750. 2 Megválasztásukra, illetve kinevezésükre vonatkozó pontos adatot a közgyűlési jegyzőkönyvekből nem volt lehetséges megállapítani. A főadószedő 1765/1766. katonai évben készült számadása szerint 1756. október 11-től kaptak rendszeres fizetést.