Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1750-1790

gően változott. 1756-ban a muraközi „districtuális perceptor" 200, az alsolendvai 100, a szécsiszigeti 50 Ft jövedelmet húzott a megyétől. Az 1772-1773-as katonai évtől véglegesen megszűnt az uradalmak különállása. A hetvenes évek közepétől egy új járás megjelenése figyelhető meg. A megye központi - vagyis egerszegi - járásából leválasztott területet egyre gyakrabban emlegették lövői járásként. Az új járás kialakítására 1777-ben került sor.

3 Erre a területre is teljes tisztikart választott a megye. A lövői járás létrehozásával az egyes járások területe közti nagy aránytalanságok megszűntek. A '80-as évek második felében a még meglévő kisebb aránytalanságok kiküszöbölése érdekében egy megyei deputáció javaslatokat dolgozott ki a kapornaki és a tapolcai járás arányosítására. Ezeket aztán Balassa Ferenc kerületi főispán saját rendelkezéseként adta ki.

4 A település, melynek nevét az egyes járások viselték, továbbra sem volt az adott terület tényleges igazgatási központja. Csak II. József korában fogalmazódott meg egyértelműen az az igény, hogy a járások tisztségviselői a járási székhelyen, külön az igazgatás céljait szolgáló épületben végezzék munkájukat. A megyei közigazgatás szervezete A hatalmi, s ezen belül az igazgatási tevékenység döntő fórumai továbbra is a közgyűlések (generalis congregatio) voltak. Itt választották meg az országgyűlésre küldött követeket, fogalmazták meg számukra az utasításaikat, támogatták vagy vetették el e követek jelentéseit. E fórum volt hivatva megválasztani a vármegye tisztikarát, s ugyancsak e fórum volt az, ahová fordulhattak azok, aldk sérelmükre jogorvoslatot kerestek. Degré Alajos szerint a megye igazi urának a közgyűlés tekinthető.

5 A nemesi közgyűlés másik formája az ún. kisgyűlés, vagy particularis congregatio volt. A megelőző században ez még „teljes értékű" közgyűlésnek számított, hisz eredetileg a megye egy kisebb területén (particula) élő nemesek gyűlése volt, és nem hatáskörében, csupán elnevezésében különbözött a közgyűléstől. Emez határozatai ugyanolyan jogérvénynyel bírtak, mint amazé. A XVIII. század végére azonban már egyértelműen a vármegye tisztikarának értekezletévé, az egyes hivatali feladatok megtárgyalásának nyílt fórumává vált. Nem állt jogában bármely korábbi közgyűlési határozat módosítása. Az általa hozott döntések ugyan érvénvesek voltak, de azokat a következő generalis congregatio elé kellett megerősítés végett terjeszteni/' 1750 és 1773 közti időszakban 3 Zala Megyei Levéltár (A továbbiakban: ZML) IV. l/a. Zala vármegye nemesi köz- és kisgyűléseinek jegyzőkönyvei. (A továbbiakban: Kgy. jkv.) 1779. szeptember 9. Nr. 31. 4 Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp., 1982. (A továbbiakban: Hajdú 1982.) 239. p. 5 Bővebben lásd: Degré Alajos: Megyei közgyűlés a XVI-XVII. századi török háborúk korában. In: Tanulmányok a helyi önkormányzat múltjából. Bp., 1971. 35-52. p. 6 Hajdú Lajos: A közjó szolgálatában. Bp., 1983. (A továbbiakban: Hajdú 1983.) 5-34. p.