Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye önigazgatása 1910-1950 között

KÁLI CSABA: ZALA MEGYE ÖNIGAZGATÁSA 1910-1950 KÖZÖTT Területi változások Zala megye területe és belső közigazgatási tagolódása talán soha nem szenvedett a történelem során akkora változásokat, mint a XX. század első felében. Az I. világháború elvesztése nyomán darabolódásnak indult országnak alig akadt olyan megyéje, amelyiket valamiképpen ne érintette volna ez a folyamat. Zala megye délnyugati területét, a csáktornyai és perlaki járások, valamint az alsolendvai járás déli részét az 1918 végétől folytatott helyi jelentőségű, váltakozó sikerű harcok után

1 de jure a trianoni békeszerződés csatolta el 1920-ban.

2 A Tanácsköztársaság néhány hónapja szintén jelentős, de inkább csak elméleti változásokat hozott a megye közigazgatásában. A megyeszékhely és Nagykanizsa közötti ősi rivalizálást - amely a történelmi sorsfordulók idején, a változtatás lehetőségében bízva, rendszerint mindig kiújult — a tanácskormány a megye kettéosztásával vélte megszüntethetőnek. Ehhez a radikális döntéshez paradox módon éppen a tanácskormány határozatlansága járult hozzá. A városok közötti újabb viszály magvát még a Károlyi-kormány hintette el azzal az intézkedésével, amellyel külön kormánybiztost nevezett ki Nagykanizsa város területére, nem tisztázva pontosan a közötte és a vármegye élére — Nagykanizsa kivételével — kinevezett kormánybiztos közötti területi és hatásköri megosztást. Mindezt tetézte — már az újabb rezsim idején — Vágó Béla belügyi népbiztosnak az az 1919. március 23-án kelt távirata, amelyben a megye székhelyét Nagykanizsára helyezte. Hiába korrigálta ezt március 26-án — miszerint a megye székhelye változatlanul Zalaegerszeg —, az események eszkalálódásának már nem lehetett gátat vetni. Vágó, mentve a menthetőt, április 10-én salamoni döntést hozott, amely szerint a megyét ketté kell osztani egy Felső- és egy Alsó-Zala megyére, Zalaegerszeg illetve Nagykanizsa székliellyel. Megállapodtak a két város vezetői, hogy az alsolendvai (maradék) járás, valamint a balatonfüredi, novai, sümegi, tapolcai, zalaegerszegi és zalaszentgróti járások Felső-Zala megyéhez, míg a keszthelyi, letenyei, nagykanizsai, pacsai és elvben a megszállt csáktornyai, valamint perlaki járások Alsó-Zala megyéhez fognak tartozni.

3 Ez a kettéválasztás azonban következetesen a 1 Széni Imre: Katonai helyzet Zala megyében a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején. In: Tanulmányok a Magyar Tanácsköztársaság Zala megyei történetéből. Zalaegerszeg, 1971. (A továbbiakban: Tanácsköztársaság 1971.) 71-103. p. 2 Lásd még: Bacsa Gábor: A magyar-jugoszláv (S. H. S.) határ megállapítása és kitűzése. (A trianoni szerződés szerint) 1921-1924. Budapest, 1998. 3 Kéner Jolán: Zalaegerszeg a Tanácsköztársaság idején; Pál József: Nagykanizsa a Tanácsköztársaság idején. In: Tanácsköztársaság 1971. 205, 240. p. Vö. A Tanácsköztársaság