Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1541-1750
az összeg éves bérük, vagy csak az országos adó beszedése után jár. Éves fizetésüket a 18. századtól ismerjük. 400-600 forint körüli összeg volt, amelyhez tekintélyes, a fizetés 60-100 %-át kitevő napidíj járulhatott. 38 Az adóügyek intézése meglehetősen bonyolult és időszakonként változó volt. A királyi adók beszedését a kamara által kinevezett királyi rovásadószedő (dicator), gyakran megyén kívüli nemes végezte. Segítőjét (többnyire egy esküdtet, vagy alszolgabírót) a közgyűlés választotta, mindkettőjük a portánként behajtott adó után kiállított kötelezvények száma szerint részesült a beszedett összegből. Zala megyéből 1598 és 1642 közöttről 11, Somogyból 1600 és 1630 közöttről hat rovásadószedőt ismerünk. Emellett a megye minden egyes rendkívüli kiadás esetén statútumban határozta meg, hogy az adott célra (jegyző fizetése, országgyűlési követek költségei, rendluvüli adó, insurrectio költségei, végváraknak adandó segély stb.) portánként mekkora összeget kell behajtani. A behajtással alkalmanként bízott meg különböző személyeket (perceptor), akik a fizetésüket ugyancsak a behajtott összeg után kiállított elszámoló cédulák után kapták meg. 39 A fenti rendszer áttekinthetedensége mellett gyakori viszszaélésekre adott módot. Ezek kiküszöbölésére jelent meg megyénként eltérő időpontban, általában a 16. század végén, a 17. század elején a főadószedő (generalis perceptor), a pénzügyek összefogója és irányítója. Zalában 1597. június 11-én határoztak arról, hogy főadószedőt választanak, mivel „amiatt, hogy több adószedő volt és a vármegye nem tudott nekik fizetést adni, sok kár adódott". Éves fizetését az adott viszonyok között magasan, 25 magyar forintban határozták meg. A bevételekről és restanciákról az alispánoknak kellett számot adnia, az ő feladata volt a megyei kapitánnyal és a vajdával való elszámolás is. Az adattárban felsorolt adószedők nem mindegyike főadószedő. A források hiányai miatt az sem egyértelműen bizonyítható, hogy a 17. században mindig választottak generális perceptort. Az egyes adószedők esetében az adatok pontosítása az adattári lábjegyzetekben olvasható. A 18. században 'bárányi Ferenc az, aki (1710-től) alszolgabú-óként adószedői feladatokat is ellátott, majd 1717-től 1735-ig főadószedőként tevékenykedett. Kivételesen hosszú hivatali pályát futott bc, 1735 és 1749 között alispánként működött. Az adószedőket rendszeresen elszámolásra kötelezték. A beszámoló hivatalos elfogadása a közgyűlésen történt meg, a tényleges felülvizsgálatokat az alispán vezetésével jóhírű és tekintélyes nemesek bevonásával végezték. A 18. századi iratokban többször találkozhatunk a számvevővel (exactor), aid tekintélyes fizetést húzott felelősségteljes, szaktudást igénylő feladata Zala Megyei Levéltár (A továbbiakban: ZML) IV. 9. Főadószedői számadások 1-3. d. Például 1634. áprilisában Térjék Györgyöt, Kiss Pált és Ebergényi Pált két járásban választották meg adószedőnek, fizetésük cédulánként négy, a nemesek után két magyar dénár volt.
