Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1541-1750

ellátásáért. Személyét nem a tisztújításon választották meg. Valószínűleg alkalmi megbízatásként látta el munkáját.

40 Az adószedők fizetéseiről tehát már aló. századtól vannak adataink. A dicátorok és más adószedők a beszedett adó összege után kapták meg járandóságukat. A főadószedő 1597-ben 25, 1651-ben Szarka Lukács főadószedő 50 forint éves fizetést kapott.

41 1713-ban az adószedő fizetése 200, az évtized végén főadószedőként már 300, a 30-as években 450 forint. Korszakunk végéig a fizetések már nem emelkedtek. A jegyző (nótárius) nem választott, hanem fogadott tisztviselő volt. Tőle elvárták a szép írást, az írott latinban való jártaságot, a magas szintű jogi ismereteket. Többségük litterátus volt, részesült valamiféle felsőfokú képzésben. Tanultságuk, nyelvtudásuk miatt gyakran az országgyűlési követek egyike is jegyző volt. Megbízatásuk bizonytalan időre szólt, nem köszöntek le a többi tisztségviselővel. Anyagi okok miatt inkább ők mondtak fel, menesztésükre nem találtam példát. Megfelelő személy keresése és ajánlása a közgyűlésnek a fő-, vagy alispán feladata volt. Eves fizetést, a 17. században 60 és 100 forint között változó összeget kaptak, gyakran több éves elmaradással.

42 Az összeg beszedése különadó formájában történt. A mágnásoktól készpénzben vagy természetben (kenyérből, borból, ruházatból) külön fizetség járt számukra, aminek kiutalásával szintén el-elmaradtak.

43 A szaktudásuk révén mozgékony nótáriusok, ha végképp nem sikerült járandóságukat behajtani, továbbálltak, vagy „álláshalmozókként" több megye jegyzőségét vállalták. Ez utóbbit gyakran pénztelenségük is magyarázta. Korszakunk jegyzői, Szántóházy Ferenc, Pathaky János, Töthösy Gábor, Gazdagh Fülöp, Darás István Vasban, Zalában és Sopronban egyaránt megfordultak, gyakran két, olykor három megye együttes jegyzőjeként.

44 A jegyző mellett idővel kialakult a megyei kancellária, a hivatallá válásnak nagy lendületet adott az állandó megyeháza megépítése és átadása Zalaegerszegen 1733-ban. A 18. századtól írnokok, majd aljegyzők segítették munkáját. A 18. század végétől a jegyző felügyelete alá tartozott a levéltárnok, a pertárnok is. A középkorban kialakult járások élén a szolgabíró, (judex nobilium, judlium) állt, esküdt(ek) és alszolgabíró(k) segítettek munkájában. Saját járásában kellett laknia, de a közgyűlésen és bíróként a megye egész területén eljárhatott.

45 Ügyeit a helyszínre 40 Jakasics András az 1717/19-es évre 225 forintot, 1724-ben kilenc évre 900 forintot kapott. ZML IV. 9. Főadószedői számadások. A fenti évek elszámolásai. 11 Turbuly 1996. 1636. sz. regeszta. 42 Turbuly 1996. Lásd a mutatónak a jegyző fizetésére vonatkozó regesztaszámait. 43 Tóth 1992. 1066., Turbuly 1996. 1158. sz. regeszta. 44 Föglein Antal: A vármegyei nótárius. In: Levéltári Közlemények 1936. 149-225. p.; Szántóházy Ferenc 1595 és 1608 között Zala, majd Sopron és Vas közös jegyzője. 1634ben Kürthy István Sopron, Vas és Zala megyék jegyzője. 45 ZML Zala vármegye nemesi köz- és kisgyűléseinek jegyzőkönyvei (A továbbiakban: Kgy. jkv.) 1717. április 29. (statútum)