Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
zett alapból minden hónap l-jén a tisztviselőknek kiutalhassa. Ezzel próbáltak anyagi fedezetet teremteni az ellenállás folytatásához. Időközben a főispán, Hertelendy Ferenc bejelentette távozási szándékát, a felmentés azonban egyelőre még nem történt meg. Megjött viszont az a belügyminiszteri rendelet, amely az állami javadalmazást 1905. december l-jétől beszüntette. Ezzel a megye összes alkalmazottja fizetés nélkül maradt. A kialakult helyzetet értékelő, 1905. december 11-i megyei közgyűlés megállapította, hogy az állami javadalmazás leállítása nemcsak a közigazgatás folyamatos működését akasztja meg, hanem „a vármegyét szerződési és vagyoni viszonyainál fogva pereknek, anyagi károknak, sőt annak teszi ki, hogy egyes hivatalai a számukra bérben bírt helyiségekből irataikkal, fölszereléseikkel együtt kirakatnak az utcára". A tisztviselők kártalanításáról egyelőre a zalaegerszegi takarékpénztárba befizetett pénzekből sikerült gondoskodni. Félelmükben többen több havi előleget is igényeltek. 120 Ugyanez a közgyűlés azt is kijelentette, hogy a megye „már most megvetetteknek, erkölcsileg megbélyegzetteknek, hazaárulóknak nyilvánítja mindazokat, akik az alkotmány védelme és fönt körülírt kötelességök teljesítése miatt állásuktól felfüggesztendő vagy elmozdítandó, avagy kényszerűségből lemondandó tisztviselők állásait a vármegyétől nyerendő megbízás nélkül elfogadják. Végül azon nem várt esetre, ha akadnának férfiak, akik önmagukról és hazájuk iránt tartozó kötelességükről megfeledkezve a jelenlegi önkényuralmi kormánytól a nemzeti ellentállás megtörésére bármely megbízást vállalnának, vagy pedig a kormány által ugyanazon célra bármily címen vagy néven kiküldendő közegeknek bármiben is segédkezet nyújtanának: kimondja, hogy az alkotmányos élet helyreállása után fekete márványtáblát illeszt be közgyűlési terme falába és arra minden, ezen magukról és hazájukról megfeledkezetteknek a nevét örök intő és elrettentő példaadásul bevéseti, hogy a legkésőbbi utódoknak is folyton emiékezetökben legyen az, hogy kik voltak azok, akik a hazát elárulták, és hogy a nemzet az ősi vármegyei intézményben bírja jogainak és érdekeinek egyik féltékeny őrét!" 121 Bár az addigi főispán formálisan még hivatalban volt, 1906 elején már Zalában is számítani lehetett az e tekintetben hamarosan bekövetkező személyi változásra. Az ekkor már nyolcvan főre növelt megyei alkotmányvédő bizottság mindenesetre készenlétben állt, s továbbra is határozottan kézben tartotta a megye politikai életének irányítását. Az 1906. január 29-re összehívott rendkívüli megyei közgyűlés „mielőtt megnyilatkozásában erőhatalommal megakadályozva lenne" pontokba szedve rögzítette a főispáni állás betöltése kapcsán elfoglalt álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a kinevezendő főispánt törvényesnek nem tekinti, s attól az esküt nem fogadja el. Ugyan120 Vajda László: Az 1905-6. évi vármegyei ellenállás Zalában. In: Zalai történeti tanulmányok 1994. (Zalai Gyűjtemény 35.) (Szerk. Bilkei Irén) Zalaegerszeg, 1994. (A továbbiakban: Vajda) 255-258. p.; ZML Kgy. jkv. 1905. július 12. 401. sz, 1905. december 11. 873. sz. 121 ZML Kgy. jkv. 1905. december 11. 874. sz.