Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

tos meghatározását, s ezzel összefüggésben a járások létszámának rögzítését. Mind­ezt egy újonnan készítendő szabályrendeletnek kellett magába foglalnia. Ennek meg­alkotását Zalában az 1883. április 5-i megyei közgyűlés tűzte napirendjére. Elöljáró­ban rögtön a kérelmezett szentgróti és balatonfüredi járás felállítása került szóba. A jelenlévők sajnálattal vették tudomásul, hogy a fent említett törvény által engedélye­zett javadalmazás a két járás létrehozását nem teszi lehetővé. A nehezen adminiszt­rálható tapolcai járás gondjain egyelőre egy újabb segédszolgabírói állás rendszeresí­tésével segítettek. Az egyik itteni segédszolgabírót ezentúl a balatonfüredi fürdő­biztosi teendők ellátásával is megbízták, ami által költségmegtakarítást értek el. Mind­ebből kifolyólag az elfogadott szabályrendelet az eddigi járási székhelyek megtartásá­val Zala megyében továbbra is tizenegy közigazgatási járást állapított meg. Meghatá­rozták a tiszti, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámát és illetményeit is. Esze­rint a központban az alispán, a főjegyző, a három aljegyző, a tiszti ügyész, a pénztár­nok, az alpénztárnok, a számvevő, az alszámvevő, az árvaszéki elnök, az öt árvaszéki ülnök, az árvaszéki jegyző, az árvaszéki pénztárnok, a két árvaszéki számvevő és a le­véltárnok, a járásokban pedig a szolgabírák és segédszolgabírák végezték a fontosabb hivatali teendőket. A közegészségügyi feladatok ellátásáért a főorvos és a neki aláren­delt tizenegy járási orvos volt a felelős. A három állatorvost Zalaegerszegen, Süme­gen és Csáktornyán helyezték el. Az általános hivatali munkát a központi segéd- és kezelőszemélyzet (iktatók, kiadók, írnokok stb.), valamint a járásokban alkalmazott szolgabírói írnokok és gyakornokok segítették. A szolgaszemélyzet tagjai közé a tisz­tikatonákat, a hivatalszolgákat és a házfelügyelőt sorolták. Az alispán fizetését - mint a legmagasabbat - évi 2200 Ft-ban rögzítették. Utána a főjegyző, az árvaszéki elnök (mindketten 1600 Ft-tal), a tiszti ügyész (1200 Ft), az első aljegyző és az árvaszéki ül­nökök (mindegyikük 1100 Ft-tal) következtek. A középmezőnyt 1000 Ft-os fizetés­sel a főorvos, a főpénztárnok, a főszámvevő, az árvaszéki jegyző, az árvaszéki pénz­tárnok, az első árvaszéki számvevő, a levéltárnok és a járási szolgabúák alkották. A segédszolgabírák 700, az állatorvosok 400, a járási orvosok 250 Ft-ot kaptak. Egy ik­tató vagy lajstromozó a központi hivatalokban 700, egy szolgabírói hivatalszolga 200 Ft-ot keresett. A megye háztartásának évi szükséglete a fenti személyzettel 107.418 Ft 70 krajcárt tett ki. Ebből a törvény által engedélyezett állami javadalmazás 106.100 Ft volt, a többit a megye saját forrásból teremtette elő. A szabályrendeletben rögzített változtatásokat az év végi, 1883. december 17-én bekövetkező tisztújításon fogana­tosították. 84 A következő év elejétől a megye közbiztonságát csendbiztosai vezetésével addig védelmező foglárságra sem volt többé szükség. A csendre és a rendre ezentúl az or­szágosan 1881-ben felállított magyar királyi csendőrség felügyelt, amely megyénkben ténylegesen 1884. január l-jével kezdte meg működését. A megyei foglárság intéz ­ZML Kgy. jkv. 1883. április 5. 6. sz., 1883. december 17. 214-215. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom