Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
ménvét ezen időponttal felszámolták, az új közszolgálad alkalmazást nem nyerő, kiérdemesült foglárok végkielégítési segélyben részesültek. Az önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatkörökből ezzel az állam újabb területet hódított el. 85 y ÍZ 1886. évi törvényhatósági törvény Az államhatalom további kiterjesztését az 1886-ban alkotott második törvényhatósági törvény még inkább elősegítette. Az előzőnél jóval terjedelmesebb törvénycikk fő fejezetcímei mindenben megegyeznek 1870. évi elődjével. A törvényhatóságok felsorolása után ugyanúgy rendelkezik ezek hatásköréről, a törvényhatósági bizottságról, a közgyűlés ékről, a főispánról és a többi tisztviselőről, ezek választásáról, a bizottsági tagok és tisztviselők felelősségéről, mint az 1870. évi törvény. A különbség főként a törvényhatóságok önállóságának szűkítésére irányuló rendelkezésekben rejlik. Ennek egyik megnyilvánulása, hog} 7 a belügyminiszter kiküldött közege által ezután bármikor megvizsgálhatta a törvényhatóságoknak az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárását, belső ügyvitelét és pénzkezelését. Bár a kirendelt tisztviselő önállóan nem intézkedhetett, megállapításai alapján a főispán már korlátlanul határozhatott és rendelkezhetett minden önkormányzati jellegű ügyben. Erre az új törvény által biztosított, eddiginél jóval szélesebb jogköre révén kapott lehetőséget. A főispán korábban — bár a tisztviselők eljárását figyelemmel kísérte — bizonyos kivételes esetektől eltekintve közvetlenül nem rendelhetett el közigazgatási intézkedéseket. Most a törvény felhatalmazta rá, hogy az illetékes miniszter felhívására vag}- saját hatáskörében, ellenőrzési és felügyeleti joga folytán az alispánhoz, s általa a törvényhatósági közegekhez rendeleteket bocsájtson ki, s tőlük jelentéseket kérjen. A főispán ezen rendeletei ellen az alispán 24 órán belül előterjesztést tehetett a belügyminiszternél. Ha azonban az állam érdeke „halaszthatatlan intézkedéseket" tett szükségessé, a főispán rendeleteinek azonnali végrehajtását követelhette, s akár az alispán megkerülésével is utasíthatta a törvényhatósági közegeket. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a főispán bármikor kézbe vehette az egész törvényhatósági közigazgatást, hiszen az ő mérlegelésén múlott, hogy az állam érdekei mikor kívánnak halaszthatadan intézkedést. Megnőtt a főispán kinevezési jogköre is. Ezentúl ő nevezte ki élethossziglan a törvényhatósági főorvost, a rendőrkapitányt, a számvevőket, a levéltárnokot, az árvaszéki nyilvántartókat és könyvvezetőket, a járási orvosokat, a közigazgatási gyakornokokat, az állatorvosokat és járási írnokokat, valamint a vármegyei segéd- és kezelőszemélyzetet. Ugyancsak lényeges változás volt, hogy 1886-tól a járások élén álló főszolgabúák melletti szolgabírákat - annak ellenére, hogy őket továbbra is a törvényhatósági bizottság közg^lése választotta - a főispán osztotta be az 85 ZML Kgy. jkv. 1883. november 26. 202. sz.; vö. Szász 1245. p.
