Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
lehetett. így a maga részéről ő a megye tíz járásra történő felosztását támogatta, s az ügy újratárgyalására hívta fel a közgyűlést. A döntést, tekintettel a közelgő tisztújításra és a következő évi költségvetés megállapítására, sürgősen meg kellett hozni. Erre az 1877. október 22-re külön összehívott, rendkívüli közgyűlésen került sor. Itt a résztvevők az eredeti tervezetben szereplő tapolcai, sümegi, keszthelyi, nagykanizsai, pacsai, zalaegerszegi, novai, alsolendvai, perlaki és csáktornyai járás felállítása mellett foglaltak állást, a baksai, szentgróti és letenyei járást pedig megszüntetendőnek mondták ki. A közgyűlési határozatot most már Tisza Kálmán is jóváhagyta, s abba is beleegyezett, hogy a létrehozandó járások mindegyikében a szolgabíró mellett egy segédszolgabkói és írnoki állást rendszeresítsenek. A következő év elejétől életbe léptetendő új járási beosztás ellen persze ezúttal is több fellebbezés érkezett. Főként az újonnan kialakított novai járásba besorolt községek, illetve ehhez kapcsolódóan a letenyei járás megszüntetését fájlalok adták elő sérelmeiket. Csutor Imre alispán a panaszokra reagálva elmondta, hogy „az egyes községek magánérdekei, amennyiben azok a közadminisztráció érdekeivel összeegyeztethetők voltak, figyelembe vétettek", majd ismételten hangsúlyozta a novai járás felállításának szükségességét. „A megyének más járáshoz célszerűen semmiképpen sem csatolható belső része járási székhely nélkül létezvén, az adminisztráció jótéteményeiből olyannyira ki van zárva, hogy útjainak elhanyagoltabb volta és ebből folyólag mindinkábbi elszegényedése, sőt népességének megdöbbentő apadása egyedül annak tulajdonítható [...] Felfolyamodóknak egyéni érdekből származtatott, vélt sérelme alappal nem bír. De ha e sérelem alapos volna is, semmi esetre sem állana arányban azon, szem elől nem téveszthető előnyökkel, melyek egy végelszegcnyedésnek indult nagy vidék fölsegélyezése által a közre hárulandnak" — fejtette ki. A megnagyobbodott kanizsai és alsolendvai járásokkal kapcsolatos aggályokat is eloszlatta azzal, hogy ezen járások jó utakkal rendelkeznek, ennélfogva itt igazgatási probléma nem merülhet fel. Ennek folytán a miniszter a fellebbezéseket elutasította, s így az 1877. október 22-i, tíz járás kialakítására vonatkozó közgyűlési határozatot figyelembe véve kezdhette meg a megye az esedékes tisztújítást. 75 A tisztikar újjáalakítására 1878. január 3-án és 4-én került sor. A hivatalszerkezetben a leglényegesebb változás a járásokban következett be a szolgabírák mellé megválasztott segéderők rendszeresítésével. Okét ezentúl hivatalosan a segédszolgabírói cím illette meg, míg a járások élén álló szolgabírák elnevezése nem változott. A központban — feltehetően az időközben létrehozott államépítészeti hivatalok miatt — megszüntették a mérnöki állásokat. A fcipénztárnok mellé most választottak egy alpénztárnokot, s az árvaszéki személyzetet is szaporították. Az aljegyzők számának növelése már korábban megtörtént. A járási orvosokat és állatorvosokat tekintve 5 ZML Alisp. ír. 1877. 8878. sz.; ZML Kgy. jkv. 1877. október 9. 155. sz., 1877. október 22. 159. sz.; ZML Kgy. ír. 1877. október 22. 159. sz.
