Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
ötvözve — a felelősség terhének, az utókor ítélőszéke elé állításnak a tudata csendül ki az alispán szavaiból: „A 800 éveken át fentállott régi Zala vármegyének egyedüli élő emlékét már csak az e percben még létező tisztikar képezi. Azon megyének minden más emlékeztető jelei részint élet nélküli tárgyakból, részint a legnagyobb részben holt betűkkel beírott jegyzőkönyvekből, s egyéb irományokból állanak. De éppen ez utóbbiak azok, melyek szólani fognak még akkor is, midőn mi már rég elnémultunk [...] El fogják azok különösen mondani kérlelhetlen ítészettel azt is, váljon mi tisztviselők hivatalos kötelességünket jól-e, vagy rosszul teljesítettük. El fogják ezt mondani akkor, midőn mi már sem a helyeslés és elismerésnek örülni, sem a megrovás ellen magunkat védeni képesek nem leszünk. Történjék azonban egykoron emlékünkkel bármi, jelenleg a régi Zala vármegye utolsó tisztviselőinek még csak egy teendőjük van, tudnüllik lemondással bevégezni a régi megye életét, hogy azt kedves emlékű halott gyanánt a levéltár katakombáiba a többi holt emlékek közé temetni lehessen". Ezután a megye pecsétjének a főispán kezébe való jelképes átadásával a régi tisztikar lemondott, majd az új tisztviselők megválasztása következett. Az alispáni székért való vetélkedésben Csutor Imre legyőzte ellenfelét, a korábban a szántói járás főszolgabírói tisztét betöltő Gaál Endrét, s így most már megújult keretek között, újra elfoglalhatta ezt a hivatalt. Miután az alispáni állás sorsa eldőlt, sorrendben a többi központi és kültisztviselői állást is betöltötték. Másnap a tisztújítás a főispáni hatáskörhöz kötött kinevezésekkel zárult. 48 A törvényhatósági bizottmány és az új tisztikar megalakulásával a megyei önkormányzati szerveket 1865 óta jellemző, mindvégig ideiglenesnek tekintett állapot véget ért. A tisztviselők felesketése után lezajlott a hivatalok átadása-átvétele, aztán jöttek az aktuális, napi teendők, szaporodtak az elintézésre váró ügyek, folytak a hivatali élet kissé egyhangú hétköznapjai. Zala megye közigazgatásának történetében azonban új fejezet kezdődött. Az új korszak kezdetét ez esetben nem elsősorban a bekövetkezett személycserék, hanem sokkal inkább a hivatalszerkezetnek és a közigazgatás területi szervezetének alapvető megváltozása jelezte. A hivatalszerkezetet tekintve 1872-től Zala megyében a következő tisztségeket rendszeresítették 49 : Központi tisztviselők: alispán, főjegyző, két aljegyző, főügyész, főszámvevő, pénztárnok, árvaszéki elnök, négy árvaszéki ülnök, közgyám, árvaszéki számvevő, gyámi jegyző, főmérnök, másodmérnök, főorvos, levéltárnok, főcsendbiztos, kőnyomdász. A három utóbbi kivételével valamennyiüket a törvényhatósági bizottság választotta hat évre. A levéltárnokot, a főcsendbiztost és a kőnyomdászt a főispán nevezte ki. Kültisztviselők: tizenkét szolgabíró, tizenkét járási orvos, hat járási állatorvos, öt alcsendbiztos, hét útbiztos, hat szülésznő. A szolgabírói, orvosi és állatorvosi állásokat 48 ZML Kgy. jkv. 1872. január 9. 1-6. sz.; ZML IV. 402. Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1872-1944. Közgyűlési iratok (A továbbiakban: Kg}', ir.) 1872. január 9. 2. sz. 49 ZML Kgy. jkv. 1872. január 9. 1-6. sz.
