Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

A rendszeres közélet a XIV. századra többé-kevésbé rendszeres székhelyet igényelt, ami azonban csak ritkán esett egybe a hajdani királyi megye székhelyével. Megyénkben tudomásunk van Kehidán, Kapornakon, Mándhidán és Tapolcán tartott közgyűlés ékről. A nemesi vármegye testületi szervei közül a törvényszék és a közgyűlés a legfontosabbak. A. megye feladatai A megyei közigazgatás legfontosabb szerve a közgyűlés (congregatio generalis) volt, amelyen a megye minden nemese személyesen megjelenhetett, akinek az adott megye területén birtoka volt, vagy ott lakott és a tanácskozásban, valamint a határozathozatalban részt vehetett. A középkorban a megye hatóságának legfontosabb feladatai az igazságszolgáltatással voltak kapcsolatosak, a közigazgatási feladatok jószerint csak a törvények és királyi rendeletek kihirdetésére korlátozódtak. A középkori congregatio generalis az a bíráskodási intézmény volt, ahol az ország egyik nagy bírája jelenlétében egy vagy több megye peres ügyeit helyben intézték el. Egyes vélemények szerint ezt a kifejezést a „közgyűlés" szóval helyes fordítani, mert a szakirodalomban elterjedt „megyegyűlés" már mást jelent. Ez utóbbit a kora újkortól a megye hatósága tartotta rendszeresen és bíráskodási jellegét fokozatosan a közigazgatási váltotta fel. A közgyűléseket eredetileg csak királyi felhatalmazásból tarthatták (regia auctoritate), később a király (gyakorlati meggondolásokból) bírói hatalmát a nagybírákra, legtöbbször a nádorra bízta, hogy azok szolgáltassanak egy-egy megye számára igazságot. A nádorok által tartott közgyűlések virágkora az Anjouk kora volt, később, a XV. század elejétől soruk fokozatosan ritkult, Zalában az utolsó biztos adat 1430-ból származik. A továbbiakban 1464-ben Mátyás király törvényei szabályozták ismét a nádori közgyűlések tartásának szokását egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a közgyűlések a régi módon már nem tudják feladataikat ellátni, ezért az 1486. évi 1. tc. intézkedett megszüntetésükről. Az intézmény végleg a Jagelló-korban szűnt meg működni. A közgyűléseken kizárólag bíráskodás folyt, de ez nem volt a megye törvénykezési fóruma, még akkor sem, ha a megye tisztviselői tartották. Egyébként a tisztségviselőket sem a közgyűlések választották, hanem pl. a szolgabírákat a sedriákon. A megyei hatóság működésének átalakulása a XVI. század közepén, az ország három részre szakadása (1541) után kezdődött el. Az ekkor újjá formálódó nemesi vármegye új intézménye a megyegyűlés, aminek működésében már felfedezhetők az