Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

önkormányzat elemei. (Ennek latin neve is a generalis congregatio volt.)

8 Ezek a változások az újkorban alakították ki a gyakorlatilag a XIX. századig működő nemesi vármegye formáit.

y A Zalában tartott nádori közgyűlések listáját Holub József klasszikus megyemonográfiájában összeállította. Eszerint 1273 és 1444 között 25 alkalommal volt megyénkben nádori közgyűlés: Egerszegen, Kapornakon, Kehidán, Tátikán, Mándhidán, Tapolcán és Újudvaron. Ezeken a közgyűléseken tárgyalt ügyek három téma körül csoportosultak: a gonosztevők elítélése, igazságszolgáltatás, valamint birtokperek.

1

" A középkori nemesi vármegye életében a megyei törvényszék a sedes iudiciaria, a magyarországi latinság összevont szavával sedria, sokkal fontosabb volt a nádori közgyűléseknél. A sednát általában kéthetenként összehívták meglehetős rendszerességgel. Az ítélőszék fontosságát a nemesi vármegye életében már a régebbi szakirodalom is hangsúlyozta, pl. „A sedria a hivatalos vármegye".

11 Ebből következik, hogy a vármegye székhelyét inkább a sedriák, mint a közgyűlések helyén kellene keresni, de mint látni fogjuk, tárgyalt korszakunkban ennek nagy hatással bíró jelentősége nincs. Alkalmas hely a sedriák tartására több is volt, okleveleink tanúsága szerint Zalában ítélőszék ténylegesen több helyen is működött: Kapornak, Tapolca, Rennek, Szentgrót és Szántó. Ez utóbbi esetben konkrét tudomásunk van róla, hogy 1494-ben Gersei Pethő Miklós Szántó földesura volt a megye ispánja, az ítélőszék feltételezhetően az ő befolyására került a saját birtokára,

12 az eset azonban nem volt általános. Nem játszott szerepet a sedria tartásában a település nagysága és jogi helyzete sem. A Csukovits Enikő által közölt új összeállítás

13 tanúsága szerint a sedria helyének kiválasztását elsősorban földrajzi szempontok határozták meg: forgalmas utak mentén, átkelőhelyek mellett, útkereszteződésekben stb. Az ítélőszékre leginkább alkalmas hely valahol minden irányból jól megközelíthető helyen volt, ott, ahol a legnagyobb számban élt a megyei kis- és köznemesség. Zalában, ahol nagy területen nagy számban élt a nemesség, szükséges volt több helyen is sedriát tartani, a sedriahelyek azonban a megye keleti felén sűrűsödtek. Ha a járások és a sedriahelyek Holub József által térképre vetített képét nézzük, feltűnő, hogy a középkori megye területén a kapornaki nagyobb járásban, a megye nyugati részén egyáltalán nem tartottak sedriát. A megye területét a Zala, mint természetes K Tnngli István: Két szokásjogi norma a közgyűlések működéséről. In: Történelmi Szemle 1997. 3-4. sz. 387-401. p. 9 A kérdésről lásd Turbuly Éva tanulmányát jelen kötetben. 10 Holub 1929. 167-191. p. (Térkép a 174. oldalon.) 11 Török Pál: A nemesi vármegye megalakulása. Kolozsvár, 1907. 35. p. 12 Holub 1929. 217. p. 13 Csukovits Enikő: Sedriahelyek - megyeszékhelyek a középkorban. In: Történelmi Szemle 1997. 3-4. sz. 361-385. p.