„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek
magasabb rangú egyházi méltóság sem, az egyháziakat csupán Ruszék József keszthelyi apát és Nova tudós esperese, Plánder Ferenc képviselte. Az ismertebb táblabí- rák közül Deák Ferenc mellett említést érdemel Kisfaludy Sándor költő, a balatonfüredi színház építtetője, és Skublics Károly zalaszentbalázsi birtokos, aki 1831-ben a megyének ajándékozta könyvtárát. Többen a választmány tagjai közül kifejezetten a Deák-testvérek rokonságához, vagy szűkebb baráti köréhez tartoztak. így mindenekelőtt Oszterhueber József, Deák sógora, és annak unokatestvére, Oszterhueber György, valamint Nedeczky Lajos főszolgabíró, Deák unokahúgának férje. Ott volt a választmányban a család egykori gyámja, Hertelendy György, korábbi első alispán, valamint CsesznákJózsef, a megye volt főügyésze, aki annakidején Deák Ferenc ügyészi pályafutását egyengette. Közéjük tartozott még Csány László, a kehidai, és Séllyey Elek másodalispán, a söjtöri birtokszomszéd és jóbarát. Deák tehát, függetlenül az esetleges politikai szimpátiától és nézetazonosságtól, már eleve számíthatott valamelyes baráti (vagy rokoni) támogatásra.8 A választmány tagjainak sorában a 28. életévében járó Deák Ferenc lehetett a legfiatalabb. Az 1823 decemberében kitűnő eredménnyel diplomázott fiatal ügyvédet 1824. augusztus 9-én nevezte ki a megye adminisztrátora becsületbeli tiszti alügyész- szé. (Ebben a hivatalában erősítették meg az 1825. június 6-i tisztújítás alkalmával is.) 1824. december 13-án Deák újabb megbízatást kapott; sógora, Oszterhueber József helyébe kinevezték a megye árvaválasztmányának jegyzőjévé. Feladatait lelkiismeretesen és eredményesen teljesíthette, mert 1829. április 27-én táblabírói kinevezéssel tisztelték meg. Közéleti tekintélye a közgyűlési jegyzőkönyvekben rögzített jelenléti névsorok szerint lassan, fokozatosan emelkedett, és 1831-ben már a legtekintélyesebb, általában rangos hivatalokat viselő táblabírák között tartották számon. Hivatali elfoglaltságai kevésbé jövedelmet, sokkal inkább gyakorlati tapasztalatszerzést jelentettek Deák számára. Mind árvaválasztmányi munkája során, mind ügyészi tevékenysége közben megoldatlan társadalmi problémák tömegével kellett szembesülnie. Ezek a tragikus emberi sorsokból kibontakozó keserű tapasztalatok érlelhették embertársai 8 A választmány tagjainak politikai szerepvállalásairól: Ferenczi 1-2. köt.; Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai. In: Levéltári Közlemények 44-45. évf. 1974. 143-160. p.; uő.: Zala megye 1839. évi követutasítása. In: Tanulmányok Deák Ferencről. 217-242. p.; uő.: Plánder Ferenc élete, egyénisége, politikai nézetei. In: Plánder Ferenc: Göcsejről. (A Göcseji Múzeum Közleményei 29.) Zalaegerszeg, 1970. 41-55. p.; uő.: Kisfaludy Sándor szerepe Zala megye politikai életében. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1974. 3. sz. 342-348. p.; Fülöp Géza: Skublics Károly és Zala megye közkönyvtára. In: Magyar Könyvszemle, 1975. 3-4. sz. 312-320. p.; Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén. In: Kossuth kormánybiztosa Csány László 1790-1849. (Zalai Gyűjtemény 30.) Zalaegerszeg, 1990. 5-60. p.; uő.: „Vágtatok” és „fontolva haladók”. Politikai érdekcsoportok hatalmi konfliktusai a reformkori Zalában. In: Társadalmi konfliktusok. (Rendi társadalom-polgári társadalom 3.) Salgótarján, 1989. 189-195. p.; uő.: Zala megye tisztviselőinek névtára 1810-1849. (Kézirat, megjelenés előtt a Zalai Gyűjtemény c. sorozat 50. kötetében.) 258