„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

törvényhozó hatalomnak legszentebb kötelessége. [...] Igaz ug)an> hogy ezen változtatás a földes- uraknak némelykor talán alkalmatlan leend, de ők ezen alkalmatlanságot jobbágyaik tetemes kárainak eltávoztatása miatt könnyen elszenvedhetik mindenkor, sőt a természetes igazság szerint kötelesek is elszenvedni ayt, mert nekik sem törvény, sem szerződés jusst nem adhat jobbágyaiknak károsítására. ”

A Deák által fogalmazott úrbéri javaslatok közül végül a legjelentősebbet emeljük ki, azt, amelyikben Zala megye is — összhangban a reformpárti megyék egész sorával — nyíltan a megegyezésen alapuló, önkéntes örökváltság mellett foglalt állást. Deák szerint „jó volna talán”az országos bizottság által e tárgyban tett törvényjavaslatot „oly világosítással hagyni helyben, hogy az örökös szerződések által a jobbágyok ne csak évenként fizetendő bér mellett válthassák meg adózásaikat, hanem a valóságos tulajdonos fóldesúrral úgy is egyezhessenek, hogy valamely bizonyos, és alku által meghatározandó summának lefizetése után minden további adózástól és szolgálattól örökre mentek legyenek. [...] javasolja ezen határozást a nemzeti szorgalomnak és közjparkodásnak láthatás előmenetelt nyerhető nevelkedése, tanácsolja a szegény adózó nép sorsainak tekintete, a fóldesuraknak sérthetetlen sajátsági jussa pedig megkívánja, hogy a valóságos tulajdonos kétségtelen vagyonát szabadon és örök üdőkre is leköthesse ”.31

A zalai reformjavaslatok rövid összegzése után talán nem járunk messze az igazságtól, ha a fentiek alapján Zala megye észrevételeinek mintegy kétharmad részét kifejezetten Deák Ferencnek tulajdonítjuk.

Zala megye 1832. augusztus 6-i közgyűlése a választmány által beterjesztett javaslatok túlnyomó többségét minden megjegyzés nélkül elfogadta, csupán néhány, a lényegét alig érintő kisebb módosítással vagy kiegészítéssel látta el. A Deák Ferenctől származó javaslatok közül mindössze egyet utasítottak vissza, amikor a választmány néhány konzervatív tagjának különvéleményére hallgatva, a halálos ítéletek nyilvános végrehajtása mellett foglaltak állást. Ez a döntés azonban csak aprócska szeplő lehetett Deák addigi, mérsékelt reformpolitikájának sikerén. Deák Ferenc joggal érezhette ekkor, hogy kíméletes taktikája célhoz vezet, és le tudja szerelni a konzervatívok ellenállását. Ezért hihette azt — nyilván más megyék, főként Pest megye példájára —, hogy a zalai közvélemény is eléggé érett és felkészült már a gyökeresebb reformok befogadására.

Deák Ferenc tehát, bízva a korábban tapasztalt támogatásban, Zala megye 1832. augusztus 6-i közgyűlésén történelmi jelentőségű lépésre szánta el magát. Mielőtt az úrbéri észrevételeket a közgyűlés tárgyalás alá vette volna, kiegészítő indítvánnyal állt elő, amelyben azt javasolta, hogy biztosítsák a nem nemesek számára is a nemességet illető polgári és politikai jogokat. A megye közgyűlési jegyzőkönyve szerint „némelyek

31 Zala észrevételei 19-41. p.; Barta: A fiatal Kossuth 161-164. p. Az úrbéri észrevételekben megfogalmazottakhoz hasonló módon érvelt Deák országgyűlési beszédeiben 1834. július 12-én (a hitbi- zományról szólva), majd 1834. november 10-én (az örökváltság mellett). Vö. Kónyi 1. köt. 76-79., 94-99. p.

277