„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

adózó népünk boldogításának tekintetéből ayt terjesztették elő, hogy mivel alapos törvényeink azon része, mely nemzetünk egyes osztályainak viszonyos helyheztetését tárgyazga, magával a természetes igazsággal nem minden részben egyezvén, nem valamely kölcsönös szerződésnek szoros kötelezésén, hanem az erőnek hatalmán, és százados szokásokon épült, most mi önhasznunknak keresésén felülemelkedve, javítsuk az alapos törvények ezen hibáit, áldoznunk fel hazánk fiainak boldogságáért legalább egy részt azon jussainkból, melyeket egykor a fegyvernek hatalma szerzett, s az időmúlás csak törvényesített, de igazságosakká nem tehetett, mert senkinek természeti igazát nem sértjük ezáltal, áldozatunk pedig a hazának és emberiségnek oltárára lészen téve.

Három fő pontra kívánták ezen előtejesztők öszyevonni az engedményeket, melyek vélekedéseik szerént az adózó népnek felemelésére leginkább szükségesek, és egyszersmind igazságosak, mert minden polgárt egyformán érdekelvén, senkit sajátjától meg nem fosztanak.

Először: Töröltessenek el mindazon törvények, melyek eddig tilalmazták, hogy nemtelen sorsú hazánkfiai valamely nemesi fekvőjavakat tulajdonosi jussal megvehessenek, és határozhassák meg új törvény által, hogy minden magyar, habár sorsára nézye nemtelen volna is, a nemesi birtoknak vétel által is valóságos és örökös tulajdonosa lehessen, magyarnak pedig tekintessék minden hazafi, ki Magyarországban született, neveltetett, és a nemzeti nyelvben is jártos. Azért sürgették pedig ezen törvénynek alkotását, mert országunk lakosinak legnagyobb része egy ilyen törvény általfelmentetnék azpn szomorú, s valóban nem igazságos helyheztetés alól, hogy születése miatt minden szorgalmának ellenére is fekvő tulajdont ne bírhatván, csak lakosa legyen inkább a hazának, mint pol- gája; nyerne tehát a nemzeti közjparkodás, de nyerne a nemesi birtoknak valóságos becse is, mert nevezetesen nevelkednék azoknak száma, kiknek venni szabad és venni akarnak.

Azt kívánták másodszor, hogy nemzetünknek minden adótól ment osztályai vállaljanak el legalább egy részt az adózó népen fekvő közterhektől, mert igazságos az hogy akik a törvények legszebb javaival élnek, a polgári társaság súlyát is segítsék viselni [...]. [A]z itt említett áldozat, melyre alapos törvényeink szerént nemzetünk egyébként köteles nem volna, csak egyedül azért javalltatik, hogy az adózó népnek naponként súlyosodó terhes ínségén az igazsággal, és idő szellemével egyező leg legalább csak valamennyire is segítve legyen.[...]

Végre harmadszor azt is kérték törvény által meghatározhatni, hogy adassanak az adózó népnek is polgári jussok, nyittassák meg előttök a hivatalok minden lépcsője, hogy sok jeles elme, mely most parlagon hever, mert kimívelődésre ösztöne nincs, a közboldogságnak hatalmas eszköze lehessen; légyen minden nemtelen hazafinak is jussa valóságos szerzeményéről megszorítás nélkül szabadon rendelhetni, részesüljenek továbbá ők is a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a nemzet egy részét illető felében, egyszóval emeltessenek fel ők is a szabad magyar polgárok sorába, hogy okok légyen szeretni a hazát, melyet ők védelmeznek leginkább ”.

Zala megye közgyűlése az első javaslatot teljes egészében magáévá tette, a másodikat azonban csak részben fogadta el. A közterhekből csupán annyi adót kívánt magára vállalni a zalai nemesség, amennyi a megyei tisztviselők és országgyűlési követek fizetéséhez feltédenül szükséges. A harmadik javaslatból mindössze annyit fogadtak el a jelenlévők, hogy a nem nemesek is szabadon végrendelkezhessenek, a leglénye278