„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - I. A kereskedés tárgy (közgazdasági munkálatok)
2- szor. Hogy minden kevert királyi adományoknál azon pénznek, mely az érdemeken felül, a nyert javakért fizettetik, legalább fele része a nemzeti közpénztáré légyen. Ugyanis hazánk mostani éveiben azon valóságos érdemek, melyek méltó jutalmat nyernek, nem oly számosak, vagy legalább nem oly nyilvánosak, hogy azok hazánkban közönséges elismerést nyerhetnének; látjuk azonban naponként a kamarának javait királyi adományok által némely eddig ismeredeneknek kezére kerülni. Ezen kamarai javaknak egyik törvényes rendeltetése csakugyan az, hogy az érdemnek jutalomul szolgáljanak, törvényeink pedig nemcsak a fejedelem szolgálatában szerzett, hanem a haza boldogságát tárgyozó érdemeknek megjutalmazását is említik, sőt parancsolják. Ha tehát azon esetben, midőn a megajándékozottnak érdemei a mértéket egészen meg nem ütik, azok pódását a fejedelemnek fizetendő somma által is eszközölhetőnek vélik törvényeink, igazságos az, hogy a szolgálatok mértékét pótoló sommának egy része a hazát s annak közpénztárát illesse, megjegyeztetvén azonban itt is az, hogy csupán pénzért, érdem nélkül királyi adomány senkinek ne adattassék. 3- szor. Az egyházi személyeknek és főpapoknak, kik végrendelés nélkül elhalnak, értéke ezentúl nem három, hanem négy egyenlő részekre osztatván, abból egynegyed rész a nemzeti pénztárba folyjon, mert azoknak, kik a haza közkincséből szerzették vagyonaikat, megmaradott értékéből nem kisebb jussal kívánhat részt a haza, mint a gyakran úgyis felette gazdag templom, az atyafiak, vagy a fejedelem. 4- szer. Hasonló okokból a megüresült kanonokságok jövedelmeinek egynegyed része szinte a nemzeti pénztárt illesse. 5- ször. Az uzsoráskodásnak minden módon lehető meggádására már mindent elkövettek törvényeink, és valóban óhajtani lehetne, hogy ezen törvények foganatja minden uzsoráskodást elfojthasson, és soha eset elő ne adja magát, melyben a törvényeknek büntetését eszközlésbe venni szükséges legyen, de mivel a törvény hozásának idejétől fogva is nem csak meg nem fogyott, sőt inkább szaporodott a megszorult adósokat zsaroló uzsorások száma, hogy ezek vétkes tette amennyire egyrészről nemzetünk közboldogságát gátolja, másrészről azon hazának hajtson hasznot, melynek törvényeit sértette, mindazon uzsorás sommák, melyek eddig a királyi fiscust70 illették, ezentúl a nemzet közpénztárába folyjanak. 6- szor. Az 1792-i 14. törvényágozat71 minden, az országban elkelni szokott egy mázsa sóra fizetendő 11 krajcárokat az országbéli közös haszna végekre fordítani rendelte, mely minthogy eddig is a vizek regulatiora, s legszükségesebb töltések és utak készítésére szokott használtatni, és ugyanezen végekre fordítandó lenne utóbb az újonnan felálló fundus publicus is, azért is ezen esztendőnként bejövendő som70 Királyi kincstárat. 71 Az 1792:14. te. értelmében a só 11 krajcárral megemelt árát meghatározott közcélokra kellett fordítani. 31
