„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - I. A kereskedés tárgy (közgazdasági munkálatok)

részenként fizetendő sommákra is, mint szokatlan s törvényeink által nem ismért, és mintegy adó természetét magára öltő terhnek viselésére szinte magát az ország nem kötelezheti; nehogy mindazonáltal a nemzetnek már százados óhajtása mindenkor csak puszta óhajtás maradjon, nehogy a nemzeti közpénztárnak már 1715. esztendőben a 24. cikkelyben69 világosan javallott felállítása hazánk csinosodásának, és mívelődésbéli előmenetelének tetemes kárával ismét máskorra halasztassék, az országos kirendeltség által javallott kivetés elfogadtatik, a követek mindazonáltal különös figyelemmel legyenek arra, hogy hazánk pénz- és kereskedésbéli szegénységéhez mérsékelve, mind a kivetendő somma, mind a beszedésnek módja olyan legyen, mely által a nemzet erején felül ne terheltessék, nehogy ugyanazon eszköz, mely hazánk közboldogságának erősebb alapokra leendő helyheztetését tárgyazza, éppen ellenkező következéseket szülve, ugyanezen hazát végínségre juttassa.

Azonban minthogy századok elfolyta alatt nemzeti csinosodásunk csak a természet lassú folyamotára bízva, nem csak ápolgató segédet nem kapott, hanem inkább gyakran tetemes gátokkal kellett küszködnie, azt, amit századok elmulasztottak, azt, amit Európa más nemzeteinél századok eszközlöttek, több százezer polgárok tiszta hazafiúsága, több fejedelmek bőkezűsége segített eszközlésbe venni, szegény nemzetünknek csekély számú birtokosi egy pillantat alatt véghezvinni nem képesek, bármi tetemes áldozatokat tegyenek is, — oly eszközökről kell gondoskodni, melyek a nemzeti pénztárnak felállítását a kivetett csekély somma mellett siettessék, anélkül azonban, hogy valakinek tulajdonosi jussait sértenék; anélkül, hogy valaki különösen, és arány nélkül terheltetnék általok.

Mindenekelőtt felséges urunk, hazánk feje, édesatyja és első polgára, kinek kezében vágynak a nemzet jövedelmeinek minden forrásai, ki legszentebb kötelességének isméri ezen jövedelmeket alattvalóinak boldogságára fordítani, tehet, és tesz is legtöbbet a nemzeti pénztárnak megállapítására. Nem kívánja ezen megye, hogy a koronát és kamarát illető javaknak jövedelmei Őfelségének kezéről, hová azokat világos és alapos törvényeink rendelik, elvétessenek, nem kívánja a királyi házat, vagy annak tagjait törvényes jussal bírt javaikban csorbítani, nem véli azonban igazságtalannak azt, hogy ezen jövedelmekből, legalább azokból, melyek a rendes jövedelmek közé szorosan nem tartoznak, egy része a nemzet közpénztárának javára szolgáljon; törvény által kell tehát meghatározni azt:

1-ször. Hogy minden megüresült püspökségnek és apátságoknak a fejedelmi kincstárt illető jövedelmeiből egyharmad rész évenként a nemzeti pénztárba fizettessék, mert valóban igazságos az, hogy az egyházi javak, melyek egykor nemzetünknek vérrel szerzett közkincséből vették szármozásokat, legalább némelykor a nemzet egyenes javára szolgáljanak.

69 Az 1715:24. te. valójában a törvények javításáról, és törvényszékek tartásáról rendelkezett.

30