„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról

amelyre három alakalommal volt lehetőség, vagyis nem kellett az összes kifogást egyszerre felhozni. Ha a kifogásokat már kimerítette, az alperesnek érdemi választ kellett adni a keresetre, azaz perbe kellett bocsátkoznia. Erre a felperes választ adott, majd arra az alperes újabb feleselése, illetve további válaszok és viszontválaszok következtek, de ezek az 1729:43. te. óta már összesen csak négy alkalomra korlátozódhattak. Miután a felek érdemi vitája (allegatio) befejeződött, a bíróság meghozta végítéletét, amit indoklással együtt a periratok alapján ítélőlevélbe foglalt, és ezután került sor a végrehajtásra, de a felek mind az ítélet, mind a végrehajtás ellen perorvoslattal élhettek.24

Mivel a per tartama alapvetően a kifogásokra és a feleselésekre fordított előkészületek elhúzódásától, illetve sokszor elodázásától függött, a perrendtartás első két szekciója — „I. A perrend általános szabályai”, „II. A főbb felek [a felperes és az alperes] kögti rendes kérdésekről” — elsősorban ezek módját és megszorításait foglalta össze.

Az ügyek bevégzésének meggyorsítása érdekében a tervezet a perek két csoportját különítette el. Az elsőbe az ún. rövid perek tartoztak, amelyeket jellegükből adódóan rövidebb idő alatt lehetett, illetve kellett befejezni és végítéletre bocsátani, a másikba a felektől komolyabb előkészületet (régi oklevelek, ítélőlevelek felkutatását) igénylő, különösen az ún. jogperek sorolódtak, melyekkel valamely gyökeres jog kimutatása (például ingatlan tulajdona) iránt vagy ingatlan tulajdonának átruházásával a törvényes örökösöknek okozott sérelem miatt (vagyis amikor a jogosultak az elidegenített ősi jószág kipódása iránt) pereltek.25 Ennek a felosztásnak az alapján, valamint a bevezetőben tett ama megállapítás szellemében, „hogy a% igazságszolgáltatást nem annyira a feleselések száma hátráltatja, mint inkább az az idő, amivel visszaélve azokat bejegyzik”26, a javaslat a kifogások és az arra adandó válaszok megtételére fél törvényszak24Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre i. m. 157-171. p., Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a 16-19. században. Budapest, 1933. 34-142. p., Vinkler János i. m. 359-706. p., Béli Gábor i. m. 285-291. p.

25 A tervezet csak az ún. rövid pereket sorolta fel, következésképpen azok számítottak a hosszabb pereknek, amelyek ott nem lettek nevesítve. A rövid perek közé az alábbiak tartoztak: a tanúskodás megtagadása iránti, a (kisebb) hatalmaskodási, a rágalmazási, a levélvisszakérés iránti, a zálogfeltételek megváltoztatása vagy érvénytelenítése iránti, az ellenállási, az ítéletmegújítási, ingók megszerzése - vagyis a hitbér, a viszonthitbér, a hozomány, a jegyajándék, a világos adósság, a csőd, a felülfize- tés, a további tartozás miatti elsőség, a bérlet, az árjegyzéki hátralék, a számvevői, a bírásbeli tized, a teljesítés, a bánatpénz, a gyámi számadás és a letett hivatalbeli számadás — iránti, az osztály, az osz- tályigazítási, az özvegyi jog iránti, a hajadoni jog iránti, a lcánynegyed, az elmulasztott megkínálás miatti, a zálog visszaváltási, a haszonvételek arányosítása iránti, az erdőpusztítás miatti, a visszahelyező, a (kóbor állatok) behajtás(a) iránti, a káros gátak és malmok iránti, a jószágbírásra való alkalmatlanság iránti, a beiktatás tisztasága iránti, végül az ellentmondás alatt elfoglalt adományos javak átvevője elleni perek. (Op. Obj. Jur. II. 4., 5., 6., 7. és 8. §-ok.)

26 Op. Obj. Jur. II. bevezetés 3. bekezdés.

291