„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

lett „nem véli azonban igazságtalannak azt”, hogy a „koronát és kamarát illetőjavak” jövedelmeinek egy része is a „nemzet közpénztárának javára” szolgáljon.25

Amíg az eddig említett munkálatoknak legfeljebb egyes rövidebb részleteit tekinthetjük Deák Ferenctől származónak, az egyházügyi, köznevelési és tudományos, valamint a közjogi operátumokra tett észrevételek túlnyomó többségét az ő munkájának tarthatjuk. így Deák későbbi egyházpolitikájának első elemeit fedezhetjük fel az egyházügyi munkálatra tett zalai észrevételekben: a klérus befolyását igyekezett csökkenteni a világi ellenőrzés növelésével. A kegyurak kinevezési jogával kapcsolatban Deák megjegyezte, hogy törvény kötelezze a megyéspüspököt a kegyúr által kinevezett plébános elfogadására és beiktatására, még akkor is, ha a kinevezés esedeg nem a püspök elképzelései szerint történt. Deák kemény szavakkal ítélte el a reverenda védelme alatt következmények nélkül, büntedenül vétkező papokat, és azoknak büntetését legalább részben ki akarta venni az egyházi hatóságok kezéből. A ,gyakrabbi szomorú tapasztalás” szerint „sok elfajult, gonoszlelkű papok, elfelejtkezvén mind papi, mind emberi kötelességeikről, oly undok vétkeknek lesznek részesei, melyek a szjlajabb világi emberekhez *s dísztelenek volnának”, anélkül azonban, hogy azokat „érdemeik” szerint megbüntetnék, vagy ha megbüntetik is, arról a világi hatóságokat nem tudósítják. A köznép erkölcsét le fogja rombolni, ha az emberek azt látják, hogy „az erkölcsöt gyakorolni köteles papok is büntetlenül vétkezhetnek ”, mintha privilégiuma lenne a „papi rendnek az Hyes vétkek ” elkövetésére. Deák szerint tehát törvényben kell meghatározni, hogy már a kevésbé súlyos „politicus” vétket elkövető papok elleni vizsgálat során is befolyása legyen a polgári törvényhatóságoknak, és ha a papnak „a criminalitásnak legkisebb polcán állapodik is meg elkövetett vétke, azonnal megítéltetése végett a polgári törvényhatóságnak adattas- sék által”.

Világi törvényhatóságok hozzájárulásával akarta Deák meghatároztatni az egyes egyházi szolgáltatásokért (pl. temetés) járó, ún. stoláris jövedelem mértékét, és törvény által kívánta eltöröltetni a korábban önkényesen szedett „szabad stola”-t, „minekutána minden botránkozásokat, és minden igazságtalan és dísztelen visszaéléseket, habár azok már régolta divatban volnának is, elrontani és megsemmisíteni maga a józan ész és természetes igazságjavallaná”. Ez, a természetjogra való hivatkozás — amint arra már Sándor Pál is felhívta a figyelmet — különösen jellemző volt a fiatal Deák Ferencre.

A növendék papság oktatásáról és neveléséről való gondoskodás jogát — amelyet az országos bizottság a királyra és a püspökre bízná — Deák az országgyűlésre kívánta ruházni, mondván: „minekutána egy szabad alkotmánya országban minden köztárgyat illető dolgokat elintézni, az egyes polgároknak szintúgy mint az egész hazának boldogságát eszközleni, r így az ifjúságnak célarányos, és a közjónak előmozdítására hasznos neveltetését is elrendelni az ország törvényhozó testéhez méltán tartoznék, a nevendék papságnak neveltetése pedig kik jö25 Zala észrevételei 1-18. p.

267