„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
ni lehet, hogy elholtak után gyámoltalan özvegyeik kenyeret kereső férjeiktől megfosztva, ha még a javaknak felétől is elesnek, végső szükséggel fognak küszködni; az özvegy férjének minden javait tartása fejében kezénél megtarthassa, mert az asszony, ki életkorának virágában bizodalmát, egész boldogságát és ifjúságának legszebb reményeit férjének sorsához kötötte, ki jót és rosszat, szerencsét és nyomorúságot, ínséget és örömet mindenkor megosztott férjével, és életének legszebb éveit a közös kenyérkeresésben, a közös szükségek legyőzésében töltötte, méltán megkívánhatja, hogy elaggott korában férjének ősi vagyona legalább a végső ínségtől mentessé tegye; és valóban a természetes igazság szerént is több jussal kívánhat az ilyen özvegy férjének javaiból illendő élelmet, mint azon mellékes atyafi, kinek minden érdeme csak abban áll, hogy a sorsnak vakon játszó kénye őtet a mag nélkül elholttal egy nemzetségből szármoztatta. Nehogy azonban egy ilyen kivétel az egész törvény jótévő rendelését sikeretlenné tegye, nehogy a történhető eseteknek ezen kivételhez leendő alkalmaztatása csupán az illetőknek önkényétől, vagy a hosszas törvénykezés költséges htjától függjön, törvény által kell még azt is meghatározni, hogy midőn valamely csekély értékű szegény nemes ember mag nélkül elhalálozott, a javakhoz just tartó mellékes atyafiak kérelemlevél által a vármegyének közgyűléséhez folyamodván, egy kiküldöttséget kívánjanak, mely az elhalálozottnak minden javait, és azok jövedelmét, a rajtok fekvő terheket, és minthogy az özvegynek élhetése tette szükségessé ezen kivételt, annak tulajdon értékét is vizsgálóra vévén, meghatározzák, ha ugyan az özvegy férje javainak feléből sorsához illendően élhet-e, vagy ezen kivétel jótéteménye néki elkerülhetetlenül szükséges, és ezen határozáshoz képest intézzék el azt is, hogy férjének javaiból mennyit tarthat meg özvegyi tartása fejében, mennyit köteles az illető örökösöknek kibocsátani; mely intézetek tüstént teljesítésbe vetessenek, — szabad lévén a meg nem elégedőnek vélt sérelmét törvényes úton orvosolni. Továbbá minthogy az országos kirendeltségnek munkájában semmi rendelés nem tétetik az olyan özvegynek tartásáról, kinek férje tulajdon testvéreivel is osztatlanul, vagy még a szülőknek életében halálozván el, semmi különös osztálbeli javakat nem bírt, melyek hitvesének özvegyi tartásul szolgálhatnának; nehogy ezen esetben az özvegynek törvényes jussai csak másnak kegyelmétől függjenek, meg kell törvény által határozni, hogy az ilyen özvegy férjének osztályosait ugyan mindenkor, annak életben lévő szülőit pedig akkor, midőn a házasság azoknak megegyezésével köttetett, az örökösödési pernek bírája előtt törvényes úton is kénszeríthesse, hogy az ősi javaknak egyéba- ránt férjét illetett részéből méltán követelt özvegyi jussai törvényes mennyiségben, haladék nélkül kiadhassanak; mert ha világos törvényeink, különösen a Hármoskönyv első részének 54. cikkelye334 magának a fiúnak is hatalmat ád arra, hogy szülői megegyezéssel elvett hitvesének táplálhatása tekéntetéből tulajdon édesatyját is szoríthas334 A Hármaskönyv első részének 54. címe a fiút anyai jogon illető birtokokról rendelkezett. 145
