„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
sa néki járandó ősi osztály részének kiadására, sokkal inkább megkívánja az özvegyek gyámoltalan sorsának tekéntete, hogy jussaik bátorságára sikeres intézetek tétessenek. Sőt mivel a Hármoskönyv első részének 53. cikkelye335 még más esetekben is ád hatalmat a fiúnak, hogy atyját osztályra kénszeríthesse, nem volna helytelen az özvegyi tartás kiadásának említett kötelességét mindezen esetekre kiterjeszteni, és a hozandó törvényt úgy alkotni, hogy minden özvegy, kinek férje törvény szerint követelhette volna tulajdon szülőin is az ősi javakból osztály részét, férjének halála után az özvegyi tartásra nézve hasonló jussal bírjon. A jegypénzekre nézve szükséges megjegyezni azt, hogy mivel az országos kirendeltségnek helyes véleménye szerint a kötelezett jegypénz az ősi javakat nem terhelheti, a polgárokra és jobbágyokra nézve pedig eddigi törvényeink semmi törvényes jegypénzről említést nem tesznek, világos törvény által rendeltessék az, hogy mind a polgároknak, mind a jobbágyoknak mérséklett mennyiségben kötelezett jegypénzei még az ősi javakból is kifizettessenek; de ha a jegypénznek mennyisége a javak értékéhez képest felette nagy volna, azt az illető örökösök az úriszék vagy városi tanács előtt mozdítandó per útján mérséklett meny- nyiségre leszállítathassák, — azt azonban világosan meg lehetne említeni, hogy a kötelezőnek díját meghaladó jegypénz az ősiekből soha ne fizettessék, de ezen díjnak egynegyed részénél kisebb se légyen az. Többnyire a javallott törvénynek egyéb rendszabásai a polgárok és jobbágyok hozamányára, s amennyire az illető földesurak igazaival egyezők, özvegyi tartásaikra is kiterjedjenek. Végre minthogy azon kérdés, ha vajon a férjénél előbb meghalálozó feleség jegypénzéről szabad rendelést tehet e, még most is kétes vitatások tárgya, és csak a királyi curiának (Plan. tab. de aquisit. mobil, pag. 312. dec. 7-a336) világos ítéletén alapul azon vélemény, hogy a törvényes jegypénz ilyen esetben is szabad rendelése alá tartozzék az asszonynak; e részben a heányossá- got elhatározó törvény által pótolni szükséges. Tekintetbe vévén azt, hogy a jegypénz törvényeink által az özvegyek sorsának javítására vagyon leginkább rendelve, a férje előtt elhalálozott asszonynak pedig efféle segedelemre szüksége nincsen, tekintetbe vévén továbbá még azt is, hogy az asszony hittel pecsételt kötelességénél fogva férjét, ki miatt szülőinek ápoló karjait, az atyai házat, és minden vérséget elhagyott, ki őtet táplálja és oltalmazza, mindenek felett tartozik szeretni, köteles tehát azzal is, amit férjének értékéből követelhetne, halálának esetére férjét boldogítani; oly értelmű törvényt kellene alkotni hogy midőn a férje előtt elhalálozó asszonynak azon férjétől gyermekei nincsenek, a törvényes jegypénzről atyjafiainak, vagy más idegennek javára szabad rendelést ne tehessen, hanem az férjének kétségtelen tulajdona maradjon, ha azonban említett férjétől gyermekei vágynak, a jegypénzt azoknak, vagy azok közül egyiknek szabadon hagyhassa, mert ilyen esetben cselekedete az anyai 335 a Hármaskönyv első részének 53. címe az apa és a fiú osztozásának eseteit sorolta el. 336 Királyi kúriai döntvénytár. Az ingó javaknak, hozománynak, hitbérnek és jegyajándéknak megszerzésére indított perekről. 7. döntvény 312. oldal. 146
