Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Káli Csaba: Politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Zala megyében. 1947-1956
kedés, különösen Zalaegerszegen, újkeletű szociális feszültségeket gerjesztett, illetve régieket mélyített el. A városi és falusi emberek tömeges interakciója korántsem zajlott le problémamentesen. A percre pontos rendszerességhez nem szokott, parasztból lett munkásoknak kezdetben nagyon idegen volt az új munkakultúra és a tömegesség. A legnagyobb problémát azonban a lakáshiány okozta, az ingázóknak évekig, esetleg évtizedekig esélyük sem volt városi lakás szerzésére. A hatóságok Zalaegerszegen a lakáskérdést a legdrasztikusabb eszközök felhasználásával próbálták meg kezelni. Előfordult, hogy a nyugdíjasokat, egyéb inaktívakat és ellenségesnek tekintett személyeket kitelepítettek a városból a környező falvakba, illetve szőlőhegyekre. A felszabaduló és a nagyon kevés újonnan épülő lakásokat persze a legritkább esetben kapták meg egyszerű munkáscsaládok. Sokkal inkább a pártapparátus a tanácsi bürokrácia kádereinek illetve egyéb vezető beosztású személyeknek, valamint az erőszakszervezetek kedvezményezettjeinek juttatták a lakásokat, házakat.72 Ráadásul az ötvenes évek elejétől kezdődött meg a katonaság nagyobb arányú telepítése a városokba, amely szintén a zsúfoltságot növelte. Zalaegerszegen például 1945 és 1954 között mindössze 131, de 1956-ig is csak 364 lakás épült. A nem kellően fejlesztett építőipari kapacitások nagy hányadát, az ipari beruházások mellett, a katonai építkezések (laktanyák, utak, repülőterek, erőd- rendszer a jugoszláv határon stb.) kötötték le, amelyekből viszont bőségesen kijutott Zala megyének. így nem csoda, hogy a lakosság érdekét közvetlenül szolgáló infrastrukturális beruházások (villany, vízvezeték, csatorna, gáz) rendre elmaradtak, talán csak a falvak - minőségében igen gyatra - villamosítása terén történt számottevő előrelépés. Az átadott új hidak, utak és más közforgalmi létesítmények sokszor nem jelentettek előrelépést a háború előtti időkhöz képest, mivel ezek a harcokban megsérült, és azután csak ideiglenesen helyreállított objektumokat váltották ki. A városi, de a falusi lakosság komfortérzetét az ismertetett jelenségek mellett a kereskedelem és közellátás drasztikus mennyiségi és minőségi degradálódása is csökkentette. A kereskedelem javarészének államosítása egy sor - főként kicsi - üzlet bezárást vonta maga után. 1952 elejére a kereskedelmi forgalomban a magánszektor Zala megyében 8 %-ra szorult vissza.73 A rapszodikussá váló áruellátás miatt kialakult a sorbanállás intézménye, hisztériává fajuló, híresztelések révén gerjedő felvásárlási hullámok söpörtek végig, amit 1951 elején az egyes alapvető fogyasztási cikkekre bevezetett jegyrendszer követett, és tette egyúttal teljessé a hiánygazdaságokra jellemző szimptómákat.74 1953 közepén, a Szovjetunióbeli változások és a magyar gazdaság küszöbön álló csődje hazánkban is reformokat eredményezett. A Nagy Imre miniszterelnök nevéhez kapcsolódó „új szakasz” politikája mindenekelőtt tüneti kezelést jelentett. Leállították a forráshiányos nagyberuházásokat, részlegesen orvosolták a törvénytelenségeket, bizonyos korlátozások mellett lehetővé tették a tszcs-ből való kilépést, és még több, apróbbnak tűnő intézkedéssel próbálták megjavítani a lakosság életszínvonalát, hangulatát. 34
