Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Káli Csaba: Politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Zala megyében. 1947-1956
valamint vb-titkárnak Agárdi Tibort. A következő lépcsőben, hasonló metodikával, tehát lényegében delegálással alakították meg 1950. augusztus 15-én a járási és városi tanácsokat. Ezen tanácsokat illetően, ránk maradt egy 1950 szeptemberében készült kimutatás, amely több szempontból elemzi a tanácstagok összetételét. Ez alapján nagy férfi túlsúly (70 %) állapítható meg és például az is, hogy 23 %-uk volt 25 évnél fiatalabb. A párttagok számaránya 59 %-os volt. A foglalkozás szerinti megoszlás a következőképpen alakult: munkás 42 %, szegényparaszt 13 %, középparaszt 11 %, tszcs-paraszt 10 %, értelmiség 8 %, agrárproletár 7 %, kisiparos 3 %, állami gazdasági dolgozó 2 %, egyéb 3 %. A legnagyobb várakozás és előkészítő munka természetesen a harmadik fázist, azaz a helyi tanácsok megválasztását előzte meg, amelyben már a népnek is szántak némi szerepet. A helyi tanácsok leendő tagjait a megválasztandó vb-tagokat és méginkább a vb-elnökökef, helyetteseket és a titkárokat mindenütt a lehető legnagyobb gondossággal, a pártszervezetek irányításával válogatták ki. Külön problémát jelentett, hogy jelentősen megnőtt az új, önálló hivatalszervezettel rendelkező községek száma, ahol a megfelelő tanácsi apparátusról és annak elhelyezéséről is gondoskodni kellett. Zala megyében 87 volt a régi hivatali szervezetű község (ahol tehát már korábban is volt jegyzőség vagy körjegyzőség) és 136 volt az új hivatali szervezetű település. Egy 1950. szeptember végén készült felmérés szerint a vb-titkárnak jelöltek több mint 90 %-a a régi, (körjjegyzőségi apparátusban is dolgozott, míg a vb- elnöknek kijelöltek esetében éppen fordított volt a helyzet.42 1950. október 22-én Zala megyében 2 városi, 191 önálló községi és 32 közös községi tanácsot választottak meg. (A községek száma 260 volt.)4 A szavazásra jogosultak száma 169.724 volt (ebből nő: 88.567), akik közül 164.549-en (ebből 85.538 nő) el is mentek szavazni. A 161.667 érvényes szavazatból 161.170-en (ebből 83.797 nő) voksoltak a népfront jelöltjei mellett. A tömeget az 1949-es országgyűlési „választások” idején már jól bevált eszközökkel dolgozták meg, és érték el a fent vázolt eredményt. A megválasztott helyi tanácsok, a menetrend szerint október 26-27-én megtartották alakuló üléseiket, az egyetlen Kacorlak kivételével, ahol 28-án történt ez meg. Mindössze néhány - többször indokolt - esetben fordult csak elő, hogy nem az előre kijelölt vezetőket választották meg a tanácstestületek.44 A helyi tanácsok megválasztásával egyidőben választották meg a járási és megyei tanácsokat is, így a következő hetekben megszűnt azok ideiglenessége is. A tanácsok munkája az első ciklusban - különösen a helyi tanácsoké - kényszeredett és szakszerűtlen volt. A tanácstestületek, különösen a tanácsülés, illetve az állandó bizottságok tevékenysége teljesen formális, szerepük a rábólintásban ki is merült. Valamivel operatívabb volt és nagyobb mozgástérrel rendelkezett a végrehajtó bizottság, de az igazi hatalom a vezetők illetve az apparátus kezében volt, akik a felsőbb tanácsi, vagy pártbizottsági instrukciók alapján, lényegében egy személyben vagy szükebb körben döntöttek az ügyek nagy részében. A társadalmi kontrollnak szinte semmilyen érdemi tere nem volt, a helyi lakosság és vezetőik között nem 29
