Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Káli Csaba: Politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Zala megyében. 1947-1956

alakult ki igazi kommunikációs csatorna. A munka hatékonyságát gyengítette a káderek nem megfelelő felkészültsége és az állandó fluktuáció.

A gazdasági élet és a közigazgatás területén végbement változások természetesen nem hagyták érintetlenül az „első mozgatót” a Magyar Dolgozók Pártját sem. A Központi Vezetőség 1950. február 10-i ülésén határozott arról, hogy újjá kell választani valamennyi pártszervezet vezetőségét az alapszervezetektől a megyei pártbizottságokig. Összefüggésben lehetett ezzel, hogy ekkoriban változás történt az MDP Zala Megyei Bizottságának élén. 1950. február 16-án érkezett meg Szatmár megyéből - az ott hasonló funkciót betöltő - Zalába kinevezett új megyei titkár, Darabos Iván. (A KV Lakatos Dezső korábbi titkárt Veszprém megyébe helyezte át, ugyanerre a posztra.)

A megyében 1950 nyarára befejezték a vezetőségek újjáválasztását, az ekkor elkészített statisztikákból megállapítható, hogy nőtt a 35 éven, de különösen a 25 éven alattiak száma, továbbá a munkások részaránya. Csökkent viszont a férfiak, valamint a 35 éven felüliek aránya, a származásukat tekintve egyéb kategóriába soroltakkal egyetemben. A paraszti származásúak aránya lényegében változatlan maradt. így szinte minden tekintetben teljesültek a vezetőség megújítása kapcsán előírt kqzponti direktívák.46 A vezetőségekre vonatkozó javuló tendencia azonban nem tevődött át az MDP zalai tagságának egészére. Legalábbis erre enged következtetni Kádár Jánosnak, akkor a KV Párt és Tömegszervezetek Osztálya vezetőjének 1951 áprilisában a zalai pártvezetőkhöz írott levele. Ebben megállapítja, hogy a 11.739 zalai párttag csak a megye összlakosságának 4,2 %-a, szemben az országos átlag 6,5 %- ával. A mennyiségi fogyaték mellett a minőséggel, azaz a szociális összetétellel is baj van, ugyanis kevés a nő (17,3 %), a munkásszármazásúak száma alacsony - viszont sok az alkalmazott - mely kedvezőtlen tendenciákat a levélíró megszüntetendőnek ítélt.47

Ez azonban nem ment egyik napról a másikra, hiszen a megye társadalmi képe eleve kizárta egy stabil munkásfolény gyors kialakulását. Ezért inkább a vezetőségekre koncentráltak, ahol könnyebb volt teljesíteni az elvárásokat. Erre kínált jó alkalmat a Központi Vezetőség 1951. május 22-i határozata az alapszervezetek vezetőségének újjáválasztásáról.

Ezt a feladatot 1951 novemberére nagyjából teljesítették is a zalai pártszervezetek.44 Végeredményben sikerült javítani a mutatók egy részén, mivel javult a nők és az ifik aránya, viszont stagnált a munkások és az értelmiségiek arányszáma.49

Hasonló strukturális „problémák” jelentkeztek a párt nyúlványainál, a tömegszervezeteknél is. 1951 szeptemberében a 368 zalai DISZ-szervezet 15.177 tagot tömörített, akik közül csak 4767 volt a leány. Az ifjúsági mozgalom döntően a falusi szervezetekre támaszkodhatott, beleértve az úttörőmozgalmat is, de például az MNDSZ-nél sem volt más a helyzet.50

Bármennyire is igyekeztek a zalai kommunista vezetők, a falvakban nem sikerült megtörni a katolikus egyház befolyását. Az egyházakra rákényszerített, „megegye30