Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
Pallin felé vezet, majd Kanáts kocsma mellett elhaladva Korpaváron és Német Szent Miklóson halad át, ismét két kocsma mellett vezet el az út Szent Balás alatt és így érkezik el Alsó és Felső Hahótra. Ezt a távolságot 6 1/2-7 1/2 óra alatt lehet megtenni gyalog (lovon 6-6 1/2, szekerekkel 8-10 óra kellett a megjárásához). A következő útszakasz Fogos major előtt halad el (ez feltételezhetően Fakos puszta), majd Csurgó majort érintve Backra (sic!) megy, onnan Sárhida néhány háza előtt elhaladva, Boczföld nevű kocsmát érintve, Bessenye falun át jut el Zalaegerszeg mezővárosba. Ezt a távolságot 6 1/2-7 1/2 óra alatt lehetett megtenni (lovon 6-6 1/2, szekerekkel 8 1/2 - 10 1/2 óra alatt). Az itt áttekintett útvonalat egy szakasszal meghosszabbítva, az Kaszaháza irányába haladt tovább, majd Nekeresfy major (Majerhof) következett, s továbbhaladva Poszva és Szent Ivány falun át Alibánfa és Lukafa előtt, Olláron és Pókafán át ért Szöpötkre, ahol a már említett utakkal egyesült. Ezt a távolságot 4 - 4 1/2 óra alatt tartotta megtehetőnek (lovon 4-4, szekerekkel 5-6 óra alatt lehetett megjárni). A megjegyzések rovatában ismét hosszú beszámoló készült az egyes szakaszok állapotáról, a haladás nehézkességét is feltüntető, megmagyarázó talajösszetételről stb. Ezekkel az utakkal illetve útszakaszokkal is hosszasan foglalkozik a hadmérnök jelentése. Megjegyzései általános áttekintéssel kezdődnek, amely szerint Nagykanizsától Bakig az út természetes talajon halad, majd Baktól Zalaegerszegig homokos talaj a jellemző és onnan Szöpötkig, majd tovább Türgyéig az út talaja murvával javított. Szélessége megfelelő, a föld népe robotban javítja. Száraz időben az út jól járható, de nedves időszakban helyenként nagy vizek borítják. A következő szakaszban a mérnök már a részletekre is kitér. Kanizsától a Kálvária hegyig agyagos, majd homokos a talaj Kanátsig. Ezen az útszakaszon enyhe hajlatok vannak és néhány jó fahíd kis névtelen patakokon. A Kanáts kocsma épülete után Kapornakon át Szöpötkre vezető út fahídjairól emlékezik meg, amelyek közül három a középső főkanálison áll. Vagyis a végrehajtott első vízrendezésnek áldásos hatása máris lemérhető. Megemlíti a Kanisa folyót, a síkságon átvezető utat, amelynek nagy része homokos és jól járható. (A homokos talaj — mint azt tapasztalatból is tudhatjuk — száraz időben utazható nehezebben, ezt korabeli utazók is gyakran szóvátették Magyarországon, nedves időben viszont a talaj jó vízelnyelő képessége miatt könnyebben járható. Az agyagos talaj éppen ennek az ellentéte.) Az út egyik legnehezebb szakaszaként a Csurgó kocsma után következő részt említi Bak felé, hol meredek szakasz található, mely mintegy 500 lépésnyi távolságban Bak irányában halad lefelé. Itt a vontató állatok igénybevétele szükséges (Vorspann). Ezen a részen is feljegyez egy közepes minőségű falúdat, amely nyilván irányjelzőként is szolgál. Baknál a Veliczka víz (Wasser) canálisát középen egy szilárd és megfelelő szélességű fahíd szeli át. 89
