Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bevezetés
BEVEZETÉS A Zala Megyei Levéltár kiadványozási gyakorlatában az egyik legfontosabb törekvés — az intézmény jellegéből fakadóan —, hogy az érdeklődőkkel közvedenül is megismertesse a megye történetének legfontosabb forrásait. Ebben a kötetben két olyan forrást, megyeleírást talál a Tisztelt Olvasó, amellyel sajnos nem a mi levéltárunk büszkélkedhet, azokat máshol őrzik. Tartalmi fontosságuk okán azonban úgy éreztük, hogy kiadásukról nem mondhatunk le és mivel időben nagyjából ugyanazon századot, a XVIII.-at fogják át, ez indokolttá teszi — bizonyos technikai célszerűségek mellett is — az egy kötetben való megjelentetést. Az első mű Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé novae historico geographica című munkájának Zalára vonatkozó, kéziratban megmaradt, magyar nyelvű fordítása. A Notitia... kéziratának csak mintegy ötödrésze — tíz megye leírása — került Bél Mátyás életében 1735-1742 között sajtó alá Bécsben, 4 kötetbe rendezve, amelyek közé sajnálatos módon — sok más megyéhez hasonlóan — nem került be Zala megye. A mű szinte közvedenül a török hódoltság megszűnése után talált állapotot rögzítette, amikor a kutatást végzők még szót váldiattak az elmúlt idők szemtanúival és — ha legtöbbször romokba dőlve is — de láthatták annak tárgyi emlékeit is. A Zalára vonatkozó részek kéziratban maradásának egyik oka az volt, hogy az itteni adatgyűjtést Bél Mátyás nem fejezte be, így a megye általa készített ismertetése sem anyagában, sem elrendezésében nem teljes. Zala általános, több szempontú ismertetése után az itt talált 17 vár leírását és történetét adja, melyek közül különösen Kanizsáról, Uj-Zrínyivárról és Csáktornyáról szól részletesebben. Figyelembe kell azonban venni, hogy Bél Mátyás több, meglehetősen egyenetlen minőségű munkát végző munkatárssal dolgozott, továbbá az ismeretek egy részét levelezés útján szerezte, így adatai nem mindig felelnek meg a valóságnak, ezért munkáját kellő kritikával kell fogadni. A töredékessége és olykor pontatlansága ellenére is fontos mű közreadásával nemcsak a XVIII. század nagy tudósára, hanem a munka fordítójára Szabó Bélára, a Zala Megyei Levéltár néhai levéltárnokára és igazgatójára is emlékezni kívánunk. A fordítás már az 1980-as évek elején elkészült, a mű kiadása azonban a fordító időközbeni halála és más okok miatt elmaradt, így intézményünk évtizedes restanciáját pótolja a fordítás közreadásával. Szabó Béla fordításának lektorálását és sajtó alá rendezését Tóth Péter végezte el. Ennek során a nem annyira a szöveghűségre, mint inkább a közérthetőségre törekvő fordítást gyakorlatilag érintetlenül hagytuk, csupán a félreértéseket javítottuk, illetve 7
