Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész
VII. $. Kanizsa leégése • Ezt a nagy csapást a várat ostromló mieink készítették elő - az 1604. évben pedig maguknak a törököknek gondatlansága miatt újból megégett a vár. El se lehet mondani, hogy ez a tűzvész május 28-án mekkora gyorsasággal terjedt szét. Először a magán-, majd a középületek pusztultak el a tűz erejétől. Innen a lángok a magtárházra terjedtek át, s tovább dühöngve a fegyvertárban lévő puskaporba is belekaptak. Ennek erejétől a tűz a bástyákra is ráterjedt, s ott sem maradt meg semmi épen tőle. A helyükön felállított ágyúk vagy megolvadtak, vagy más módon váltak használhatadanná. Égett a vár teljes felszerelésével együtt éjjel-nappal, mondhatni, a trójai tűzvészhez hasonlóan. A törökök ugyanis a múlt évi rombolások javítására tölgyfákat és más egyéb anyagokat hurcoltak össze a várba, s ezért történt hogy a tűzvész nem csillapodott addig, amíg minden, a táplálására alkalmas anyag hamuvá nem változott. Azt lehetne gondolni, hogy a törökök a vár helyreállítása iránti szerfelett mohó vágy következtében maguknak állítottak máglyát, hogy azon magukat és jövendőjüket elégessék. Ebben a szerencséden helyzetben csak az a sajnálatra méltó, hogy nem volt jelen keresztény katonaság, amely a tűzvész alkalmát a vár elfoglalására kihasználhatta volna. Ezt pedig annál könnyebben végbe lehetett volna vinni, mivel a törökök állama kívül és belül már ingataggá vált. Kanizsa azonban még nem tombolta ki magát eléggé a keresztény szomszédságra; a törökök kezén kellett maradnia, hogy legyen hely, ahonnan napról-napra új villámokat szórjanak a keresztényekre. De mégis e vidék folytonos pusztításai közepette sem voltak boldogok a törökök, mert az általuk mért csapásokat kamatostul visszakapták. Zrínyi, a törökök pörölye • A Zrínyieket általában minden török, de mindenekelőtt a kanizsaiak pusztítójának nevezhetném, mert őket gyakran megtámadták különféle alkalmakkal. Hosszú lenne nemcsak az apróbb csatározásokat és ütközeteket, de a Zrínyieknek a törökökkel való csatáit is felsorolni: elég, ha csak annyit mondunk, hogy azoknak a vidékeknek a védő szellemei voltak. Ez az, amit abban az időben idegenek is elismernek. A külföldi Tollius fellelkesedve és ékesszólóan írja a következőket: ,JMegismerkedtem a magyar nemeinek ama kiválóságával, a hős Zrínyi Miklóssal, akinek a török területre intézett sok és szerencsés betöréseinek híre az egész keresztény világot betöltötte és a Zrínyi név rettegetté vált a török szemében.” Kanizsa egy villámcsapástól leég • Kanizsa 1661-ben egy villámcsapás következtében ismételten hamuvá változott. Semmi sem maradt az egész várban, a csapás mindent elpusztított. Mindenesetre amit az ellenség, mint az ostrom kivédésére alkalmas dolgokat összehordott, azt egyetlen villámcsapás tönkre tette. Ezt az alkalmat akarta Zrínyi felhasználni, s komolyan fontolóra véve a vár ostromát, azt véghez is vitte volna, ha a császár, tervének indokait vissza nem utasította volna. 33
