Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)

Németh József: Zalai Gyűjtemény előzményei, létrejötte

mások) közleményei azonban a folyóirat ezen időszakából is nélkülözhetetlenek a zalai kutatók számára.

Nem Zala megyében szerkesztették, de sokszálú kapcsolatban volt megyénk szellemi életével a Balatoni Szemle. A Magyar Földrajzi Társaság Balatoni Bizottságának hivatalos folyóirataként jelent meg 1942 áprilisa és 1944 áprilisa között. Mivel akkor a Balaton fele Zala megyéhez tartozott, méltán tekinthetjük zalai érdekeltségű kiadványnak. Főszerkesztője a neves földrajz-tudós, a Balaton szenvedélyes kutatója, az ekkor már nyugdíjas egyetemi tanár, Cholnoky Jenő volt. 17 tagú szerkesztő bizottságában Zala megyét a keszthelyi születésű, de akkor már Budapesten élő Bulla Béla, Cholnoky korábbi munka-társa és utóda, valamint Dornyaí Béla, a keszthelyi múzeum igazgatója képviselték. A folyóirat nem volt szűk körű földrajzos fórum, számos történelmi témájú tanulmányt is találunk benne. (Ekkor Zalában élő szerzői közül néhány: Sebestyén Gyula, Sebestyén Olga, Bogyay Tamás, Váth János, Moll Károly, Fára József, Demeter György, Morvay Gyula.) Sajnos, a háború miatt nem tudott igazán megerősödni, s hazánk német megszállása után meg is szűnt, azóta sincs méltó folytatása.

Közel két évtizeddel később, 1963-ban Szombathelyen újra több megye közös folyóirata jelent meg, az Életünk. Vas, Veszprém, Zala és Győr-Sopron megyék tanácsa által fenntartott kiadványként indult, az első esztendőkben évenként három kötettel. így nem volt szükség az akkoriban rendkívül nehezen megszerezhető folyóirat-engedélyre, az egyes számok nyomdába adását a Kiadói Főigazgatóság egyenként hagyta jóvá. Az évtized végén aztán az Életünk - máig is folyamatosan megjelenő, sikeres - folyóirattá alakult át. Zala megye 1971-ben kivált a fenntartók sorából. Az addig eltelt nyolc év során nem sikerült a zalai szerzők megfelelő arányú részvételét biztosítani. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy a szerkesztők elfogultsága vagy a zalai szerzők passzivitása volt a mérsékelt részvétel oka. Valószínű, hogy mindkettő.

Az Életünk szépirodalmi jellegű (volt), de Tanulmányok, rovata helyt adott történelmi, művelődéstörténeti közleményeknek is. A szépirodalmi részben gyakrabban, a kritikaiban elvétve jelentkeztek zalai szerzők, s nyolc év alatt mindössze négy zalai kutató öt történelmi dolgozata volt olvasható (Jakab Géza két alkalommal, Simonffy Emil, Fülöp István és Szentmihályi Imre egyszer-egyszer jelentkezett.). A verseket, elbeszéléseket most nem említve rajtuk kívül még néhány zalai vonatkozású könyv- ismertetést, szociográfiai jellegű riportot őriznek az Életünk kötetei (Borbás Györgyiét, Czoma Lászlóét, Csordás Jánosét, Németh Józsefét).

II.

1971-ben, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Zala Megye Tanácsa kilép az Életünk fenntartóinak sorából, mind erőteljesebben jelentkezett az igény önálló zalai szép10