Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)

Németh József: Zalai Gyűjtemény előzményei, létrejötte

is elkészült. Később újabb kiadványokra is rákerült ez az elnevezés (Holub József: Zala megye középkori vízrajza, Vörös Károly: Parasztmozgalmak Zala megyében a XIX. század első felében, Plander Ferenc: Göcseinek esmérete..., Tóth János: Göcsej népi építészete, Degré-Gergelyffy-Valter: Az egervári vár története stb.). Az utolsó munka, amelyet e sorozat 30. kötetéül jelölt a kiadó, Müller Róbert: Régészeti terepbejárások a göcseji szegek vidékén című úttörő jellegű, ma is gyakran forrásul használt tanulmánya volt, 1971-ben. Valójában e sorozat ténylegesen soha nem létezett. A különnyomatok még egységes köntösben kerültek az olvasó elé, a többi kötet vagy füzet azonban mind tartalmában, mind terjedelmében és külső megjelenésében teljesen különböző volt. Hogy mennyire nem vált sorozattá, azt mutatja, hogy 29- nek jelölt számán a Kiadványai megjelölés helyett Közleményeit olvashatunk.

A hatvanas évek végén Zala megyében is megerősödött a honismereti mozgalom. Gondozója egyrészt a Hazafias Népfront, másrészt a közművelődési intézményhálózat volt, szakmai bázisul a könyvtárak, levéltárak és a múzeumok szolgáltak. Több megyében helyismereti közlemények megjelentetésére is kísérletet tettek. Zalában 1970-ben jelent meg a Göcseji Helikon Honismereti Közlemények. Elnevezése Pálóczi Horváth Ádám, az 1811-1819 között Petrikereszturon élt sokoldalú, termékeny költő által a környékbeü nemes kisasszonyokból szervezett irodalmi körre emlékeztet. (Az 1973-ban megjelent 7. kötet e kör fennmaradt műveit adta közre.) 1975-ig összesen 9 száma készült el, meglehetősen egyenetlen időközökben, hiszen

1972-ben és 1974-ben egyetlen kötet anyagi feltételeit sem sikerült biztosítani. Csak karton borítója készült a Zalai Nyomdában, szövege rotaprint eljárással a Megyei Könyvtárban, annak javuló technikai lehetőségeit kihasználva.

A számok többsége tanulmányokat közölt, s a szerkesztő törekedett arra, hogy a közlemények többségét egy-egy téma, személy köré csoportosítsa (Borbély György, Kisfaludy Sándor, Pais Dezső, Gönczi Ferenc). Három száma önálló, teljes kötetnyi munka (Vaska Miklós: Húsz küzdelmes év, Péterffy Ida: Horváth Ádám levelezése poétriáival, Németh István: Gépállomások Zalában.). Az egyes tanulmányok színvonala nagyon egyenetlen, lelkes amatőr dolgozatok szomszédságában sok újdonságot hozó, magas színvonalú közleménnyel is találkozhatunk. (Főleg Simonffy Emiltől, Degré Alajostól, Bődéi Jánostól.) Mivel a számok ma már alig hozzáférhetők, érdemes lenne a legszínvonalasabb, időtálló közleményekből egy válogatást megjelentetni.

A kiadvány létrehozója, lelke Fülöp István volt. Pályáját tanítóként kezdte, 1938- tól dolgozott Zala megyében. A hadifogságból hazatérve a Népművelési Hivatal munkatársa, 1946-ban a Zalai Táj-és Népkutató Intézet megszervezője, irányítója. Rövid ideig újra tanító, levéltáros, 1953-tól a Megyei Könyvtár vezetője. A forradalomban vállalt szerepe miatt 1957 tavaszán letartóztatták, elítélték, szabadulása után fizikai munkás, dekoratőr, újra tanító. 1965 után több falutörténeti kiállítást szervezett, a honismereti szakkörök megyei szakreferenseként sikeres szervezőmunkát

12