Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Bevezető

tekinthető.54 Jósika Miklós csupán egyetlen udvarias magánlevelet írt Csánynak55, de egy visszaemlékezésében „az aranytiszta, csüggededen hazafiság emberének” ne­vezte.56 Sembery Imre, Perényi Zsigmond, Esterházy Mihály, Pálffy János pedig csak hivatalos leveleket szignáltak. Pálffy azonban nagy tisztelettel nyilatkozott Csányról jellemrajzaiban.57 A Szemere-kormány miniszterei közül egyetlen levél és két utalás alapján való­színűsíthetjük, hogy Csány és Vukovics Sebő viszonya bizalmasnak volt mondha­tó.58 Nincs nyoma Batthyány Kázmér, illetve Horváth Mihály és Csány különöseb­ben szoros kapcsolatának sem. Batthyány Kázmér az emigrációban írott jellemraj­zaiban 1849 augusztusi szerepe kapcsán kimondottan kritikusan nyilatkozik Csány­ról.59 Ennek magyarázatát kettejük Görgeihez fűződő viszonyában leljük; Batthyány Kázmér már 1849 márciusában azt mondta Vukovics Sebőnek, hogy Kossuth he­lyében főbelövette volna Görgeit, Csány pedig — 1849 januári fenntartásai ellenére — mindvégig Görgei barátai közé tartozott.60 Kimondottan szoros, sőt baráti viszony fűzte viszont Csányt Duschek Ferenc pénzügyminiszterhez, ahhoz a kormánytag­hoz, akit a magyar történetírás egy része máig is az ellenforradalom beépített sza- botőrének tekint. Azok a Csány Duschek iránti megbecsülését mutató magánlevelek, 54 Ld. a 607. iratot. Nyáry leveleit Id. MÓL Csány-ir. IBA 220. (1848. okt. 21.); NIBA (1848. dec. 10.); KLÖM XIV. 670. o. (1849. márc. 17.). 55 MÓL Csány-ir. IBA 412. (nov. 4.). 56Jósika Miklós: Egy magyar család a forradalom alatt. 3. kiadás. Bp., 1897. II. k. 314. o. Egy, Biológia­ilag nem igazolt módon szintén Jósika Miklósnak tulajdonított munka ugyancsak nagy megbecsülés­sel szól Csányról. Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes. Leipzig, 1851. I. k. 149-155. o. 57 Pálffy 106-107. o. 58 Ld. a 639., 657. és 692. iratot. 59 „Csányi László, Kossuth kereskedelmi [sic!] és közmunkaügyi minisztere a régi ellenzéki iskola tagja, aki a megyegyűléseken gyakorolta magát és — törékeny egészsége dacára - kormánybiztosként igen fontos funkciót gyakorolt, lelkesedéssel, aktivitással és energiával, s ez képessé tette őt, hogy leküzdje azt a számtalan nehézséget, amivel szembekerült. Miután oly nagy szilárdságot és határozottságot mutatott a forradalom legviharosabb szakaszában, Csányi végül lemondott arról az ügyről, amit oly hathatósan támogatott, s kapcsolatba lépett Görgeivel, hogy megbuktassa a kormányt, aminek ő is tagja volt. Ez a magatartás — habár nem mentette meg őt az osztrák bitófától -, s az a félénkség, ahogy sorsát fogadta, lelkiismeretességének tulajdonítható, ami a gyengeség és elkeseredés pillanatá­ban annak az embernek vak eszközévé tette őt, áld tönkretette hazáját”. Füzes Miklós: Az ismereden Batthyány. III. A Blackwell által összeállított jellcmrajzok. Fordította Hangené Wágner Zsuzsanna. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1983). Pécs, 1984. 181. o. — Csánynak a kivégzéskor mutatott félénkségéről forrásaink nem tudnak, sőt, éppen ellenkezőleg, Csány bátor magatartását emelik ki. Molnár, 1990. 283-284. o. 60 Vukovics 32-33., 165-166. o. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom