Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Bevezető

Csány László egyike a magyar reformmozgalom és a forradalom legrokonszenvesebb alakjainak. 1790-ben született a Zala megyei Alsócsányban, apja Csány Bernát, anyja Bessenyei Anna volt. Születésének pontos dátumát egyelőre nem ismerjük, mert a község anyakönyvei 1806-ban elégtek. Lászlónak három testvére volt, Vendel, István és Zsuzsanna. Hatéves korában elveszítette édesapját. Tanulmányait Szombathelyen, Zágrábban, majd Győrben folytatta. 1809-ben tanúja volt a győri csatának, s állítólag beállt a nemesi felkelők közé is. 1810-től a 9. (Frimont) huszárezredben szolgált, 1813-ig kadétként, majd az 5. (Szárd király) huszárezredbe került alhadnagyként. Itt katonáskodott együtt Püspöky Jánossal, Franz Ottingerrel és Mészáros Lázárral. 1815-ben Széchenyi István oldalán részt vett a Joachim Murat ellen vívott nápolyi hadjáratban is. Ennek során súlyosan megsebesült, s 1818-ban elhagyta a katonai szolgálatot.

Csány sohasem nősült meg, noha állítólag gyengéd szálak fűzték Deák Klárához. A család hiányát rokonai és barátai körében igyekezett pótolni. Nővérét, Csány Zsuzsannát katonatársa, Püspöky János vette el, s Csány sajátjaként szerette fiukat, Gráciánt. Hasonlóan szívélyes viszony fűzte birtokszomszédjához, Schmidegg Józsefhez is, s ennek halála után fiának, Kálmánnak nevelőapja volt.

Csány László kb. 1200 holdon gazdálkodott, de a birtoknak csak kis része volt szántóföld. Állandó betegeskedése és gyógykezeltetése rengeteg pénzt emésztett fel, s ezért 1843-ban — miután adósságai már 44.000 forintra rúgtak, a birtok éves jövedelme pedig 1000 forint volt — 1200 forintos évjáradék fejében eladta birtokait, s ettől kezdve csak a közügyeknek élt.

Csány politikai pályája 1823-ban kezdődött, amikor a megyegyűlésen felszólalt a kormányzat törvénytelen újoncoztatása ellen. 1824-ben táblabíróvá nevezték ki, 1831-ben pedig már az országgyűlési rendszeres munkálatokat felülvizsgáló megyei bizottság tagja volt. Csány kezdettől fogva a zalai reformellenzék soraiba tartozott, de a liberális eszmék képviselete mellett kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos rendi sérelmi politika eszköztárát, mind elméletben, mind a tisztújítások és követválasztások során oly szükséges gyakorlatban. 1837-ben, a reformellenzék tagjai ellen indított perek során a kormányzat őt is megpróbálta perbe fogni, amikor Kossuth letartóztatása miatt kemény szavakkal illette a nádort, majd zsarnoksággal vádolta a kormányzatot. A hűtlenségi, sőt, felségsértési perrel fenyegető helyzetben (ez utóbbi büntetése halál is lehetett) a megyéből megidézett tanúk mindannyian Csány mellett vallottak, s ilyen módon a kormányzat kísérlete kudarcba fulladt.

1839-ben komoly szerepet játszott a zalai ellenzék egységének megőrzésében és Deák Ferenc követté választásában, az 1839-1840-es országgyűlés idején pedig egyike volt azoknak a megyei ellenzéki vezetőknek, akiknek hatására a megyegyűlések állandó pótutasításokkal látták el Deákot. 1840-ben a megyei tisztújítás során a Csány vezette ellenzék teljes győzelmet aratott. 1843-ban a zalai követválasztási küzdelmek során Csány ismét Deák mellett korteskedett, s noha a küzdelmek végül az

6