Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Bevezető

A december közepén megindult osztrák támadás során Csány optimistábban ítélte meg a hadjárat katonai esélyeit, mint Görgei, s az volt a véleménye, van esély arra, hogy az ellenséggel a siker reményében szembeszálljanak. Amikor 1849. január 2-án Pesten az Emmerling-fogadóban, Csány szállásán összeült a haditanács, Csány úgy vélte, hogy a hadsereg egészének a Tisza-vonal védelmére kellene visszavonulnia. Nem értett egyet Görgei azon tervével, hogy a feldunai hadtest diverziós céllal észak-nyugat felé, az ostromlott Lipótvár felmentésére induljon, majd pedig a bányavárosokon keresztül érje el a Tiszát. A főváros feladása után — légúti betegsége miatt — nem követte a feldunai hadtestet, hanem Debrecenbe ment. Itt komoly szerepet játszott abban, hogy sikerült megszilárdítani a magyar kormányzat helyzetét.5

Kossuth január 27-én Erdély teljhatalmú országos biztosává nevezte ki Csányt. Csány január 30-án már Kolozsvárott volt, s az ezt követő, közel három és fél hónapban többnyire innen intézte a hadseregellátás, a közigazgatás, a politikai rendezés megannyi ügyét. Csány eddig számára ismerős terepen mozgott, hiszen korábbi biztosságainak színhelye jobbára az általa ismert dunántúli megyékre esett. Erdély azonban minden tekintetben különbözött a magyarországi és ezen belül a dunántúli viszonyoktól. Csány egy archaikusabb berendezkedésű, nem csupán társadalmi, de etnikai konfliktusok által is megosztott országrészbe került. 1848 szeptember közepétől december végéig egy olyan hadsereg mellett működött, amelynek a kormányzat igyekezett mindent megadni, akár a többi hadszíntér fegyveres erőinek rovására is. Erdély mellékhadszíntér volt, ahová kevesebb pénz, kevesebb lőszer és fegyver jutott, mint a magyarországi hadszíntér számára. (Jóllehet, éppen Csány biztosságának kezdetén kb. 7500 katonát vezényeltek át Magyarországról Erdélybe). Mindehhez járult az erdélyi fővezér, Bem habitusa is. Bem ugyanolyan öntörvényű személyiség volt, mint Csány. Míg azonban Csány kezdeti intézkedéseiben az erdélyi viszonyokkal való ismeredenség miatt óvatos volt, addig Bem egy hályogkovács maga- biztosságával igyekezett rendet teremteni Erdélyben. Ebbéli foglalatosságában a polgári közigazgatást, s ennek fejét, Csányt inkább akadálynak, mint egyenrangú félnek tekintette. Csány Ottingeren és Telekin kívül senkiről nem írt olyan kemény, sokszor igazságtalan sorokat, mint Bemről. Még Bem kétségtelen katonai sikereit is lekicsinyelte, vagy csupán a tábornok szerencsével párosult felelőtlenségével magyarázta.6

Kossuth 1849. április 20-án hívta meg Csányt az új minisztériumba a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium vezetésére. Csánynak jó személyes kapcsolata volt a kijelölt miniszterek többségével, Görgeivel és Duschekkel kimondottan baráti viszonyt ápolt. Május közepén érkezett Debrecenbe, letette a miniszteri esküt, s minisztériuma megszervezéséhez fogott. Csány nem „szakértő”, hanem politikus mi5 Csány 1848 okt. - 1849. jan. közötti ténykedésére ld. Barta, 1952. 636-658. o.; Hermann, 1990., Barta, 1952. 636-658. o.

6 Minderre ld. Barta, 1952. 658-678. o.; Katona, 1990.

10