A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt
Molnár András DEÁK FERENC A FORRADALOM ELŐTT Deák Ferenc, az 1840-es évek elejének sikeres, ünnepelt ellenzéki vezére a büntetőjog reformjának kudarca valamint a zalai követválasztási bukás után, 1843 őszén visszavonult az országos közélettől, és egyre passzívabbá vált.1 Magatartásának részben politikai, részben pedig magánéleti okai voltak. „... a gondok nem ölik meg az élet boldogságát, csak a csalódások, a bánat s az elhagyatottság keserű érzete az, mi a lelket elöli, s a boldogságot feldúlja. [...] Ha nincs, kit az ember szívéből szeressen, vagy legalább nincs közelében, ha nincs, kinek életét, munkásságát, érzelmeit szentelje, ha nincs életcélja, rideg az élet, megdermed a szív, s a gond, mit megosztani nem lehet, kétszeresen súlyos.”2 Deák ugyan csak később, 1861-ben jellemezte e szavakkal a lelkiállapotát, valójában azonban már az 1840-es évek elején is hasonló helyzetben lehetett. Közismert, hogy Deák megrögzött agglegény volt. Talán éppen azért hiányzott belőle minden ambíció és becsvágy, mert nem volt társa és családja, „kinek életét, munkásságát, érzelmeit” szentelhette volna? Úgy tűnik, igen. Magánéletének boldogtalansága és társtalansága csak fokozódott bátyja, Deák Antal 1842 nyarán bekövetkezett halála után, hátrányosan befolyásolva politikusi pályafutását. Az 1843-ban elszenvedett közéleti kudarcokon és csalódásokon magánya miatt sem tudott kellőképp felülkerekedni. Mivel Magyarország jövőjét mind kül-, mind pedig belpolitikai szempontból rendkívül pesszimistán ítélte meg,3 kiegyensúlyozott családi háttér és magánélet hiányában, valamint a jórészt ezekből és alkatából fakadó lelki betegsége miatt nem tudott megfelelni a kor politikai kihívásainak. Mind saját levelei, mind pedig kortársainak beszámolói arról tanúskodnak, hogy Deákot 1845 őszétől — mintegy két éven át — súlyos lelki betegség, depresszió gyö1 Deák politikai tevékenysége 1845 tavaszán átmenetileg megélénkült, így pl. részt vett a védegyleti mozgalom zalai szervezésében, és élére állt a helyi önkéntes adózóknak. 1845 őszétől azonban - mintegy két éven át - betegségekkel küzdött, ezért jobbára csak megyéje közgyűlésein vett részt, és közéleti szerepe a zalai adminisztrátor elleni fellépéseiére korlátozódott. Deák reformkori pályafutásának legújabb - a korábbi lényegesebb kutatási eredményeket is számba vevő — összefoglalása: Deák Ferenc. (Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Molnár András) Bp., 1998. (Magyar Szabadelvűek) 2 Deák Ferenc emlékezete. Levelek 1822- 1875. (Szerk. Váczy jános) Bp., 1890. 288. p. (Deák levele Dőry Fannihoz, Pest, 1861. április 20.) ■’Sándor Pál: Deák politikai koncepciójához. (Ismeretlen levele 1842-ből). In: Történelmi Szemle 1979. 2. sz. 262-282. p., Sándor Pál: Deák és a titkosrendőrség. Titkosrendőri adalék politikai koncepciójáról (1843). In: Történelmi Szemle 1981. 4. sz. 598-610. p. 5
