A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt

törte. Beteg idegrendszerének zavara elsősorban keringési rendellenességekben nyilvánult meg, ezért gyakorta küszködött fizikai rosszulléttel.4 Betegségéről írta barátjának, Wesselényi Miklós bárónak 1846 szeptemberében: „kedélyem általában levert, munkám rest, s teheteden vagyok, részvéden, örömtelen, s néha ok nélkül is ingerült. Ha ezen lelkiállapot nálam tartós leend, a politikai tér előttem el lesz zárva, mert ha- szonveheteden leszek, s a nagyobb tömeg között, zárt levegőben nem tudom kiállani csak egy óráig a hőséget”.5 Miután a kor orvostudománya még nem állt olyan színvonalon, hogy e betegségből belátható időn belül, maradéktalanul kigyógyíthatták volna, elhúzódó, hullámokban vissza-visszatérő betegeskedése rettegéssel töltötte el. Ráadásul mindez a pártalakulások időszakában történt, akkor, amikor a liberális ellenzék más hangadói már a kormány megbuktatására, és a hatalom megragadására készültek. A politikai kilátások tekintetében amúgy is pesszimizmusra hajlamos, és a pártszervezéstől vonakodó Deák gondolkodását eltúlzott félelmekkel szőtte át a depresszió. Máskülönben sem túlzottan ambiciózus politikai tevékenységét betegsége még tovább korlátozta. Mindezek után Deák végképp alkalmatlanná vált a liberális tábor vezetésére, és átengedte e feladatot az ellenzék többi vezéregyéniségének.

Mint ismeretes, a pártalakításra készülő magyar liberálisok 1845. november 18-án tették meg az első konkrét lépést az ellenzék országos egyesítése felé. Huszonnyolc liberális politikus nyilatkozatot írt alá az ellenzéki erők összefogásáról, és megbízták Batthyány Lajost, Szentkirályi Mórt, valamint a távollévő Deák Ferencet, hogy az egységes politikai irányvonal kialakítása érdekében összegezzék a liberális ellenzék előtt álló teendőket.6 A szervezkedésről beszámoló titkosrendőri jelentés kiemelte, hogy az ellenzék véleménye szerint „Deák lenne az egyedüli, akinek más ellenzékiek rivalizálás nélkül alávetnék magukat”, és Deák személyére feltétlenül szükség lenne az ellenzék vezetéséhez.7

Az ellenzék általános igényét — sőt határozott kívánságát —, hogy tudniillik költözzön Pestre, álljon az ellenzék élére, és vegyen részt a liberális program kidolgozásában, Batthyány, Szentkirályi és Kossuth Lajos is Deák tudomására hozták.8 Az ellenzéki vezetők Deák személyében elsősorban a korábbi évek sikeres taktikusát és mesteri kodifikátorát, valamint az ország első számú, köztiszteletben álló erkölcsi te4Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp., 1904. 2. köt. 55-70. p., Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára. In: Orvostörténeti Közlemények 64-65. 1972. 13-30. p.

5 Deák Wesselényihez írott, Kehidán, 1846. szept. 12-én kelt levelét közli Váczy János 178-181. p.

6 Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. In: Századok 1982. 6. sz. 1193. p.

7 Magyar Országos Levéltár (MOL) A 105. Magyar kancelláriai levéltár. Informationsprotocolle der Ungarisch-Siebenbürgischen Sektion. (Inf. prot.) 1845. dec. 20. (43. ülés) 18. p. (794. sz.), vö. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. (Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Barta István) Bp., 1951. (a továbbiakban KLÖM XI. köt.) 248-249. p.

8Ferenczi Zoltán 2. köt. 22-23. p.

6