A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
Fónagy Zoltán DEÁK FERENC ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS Amikor Deák Ferenc 1833 tavaszán megérkezett Pozsonyba, újoncként az országos politika színpadán, éppen az úrbéri viszonyokat szabályozó törvény tervezetét tárgyalta a diéta. Az ifjú követ is e tárgyban mondta el május másodikán országgyűlési szűzbeszédét, amelyben a botbüntetés korlátozását indítványozta.1 A diéta következő három évében Deák a formálódó polgári reformmozgalom legtekintélyesebb vezetői közé emelkedett. Tekintélyének megalapozásában fontos szerepet kaptak azok a beszédei, amelyeket az úrbéri törvénycikkek vitái során tartott. Ezekbe a törvényekbe akarták a reformerek „becsempészni” azokat a jogelveket, amelyek — hitük szerint — a feudális rend felbomlásához vezetnének. Az elhúzódó, egyre elkeseredettebbé váló vitában Deák számos alkalommal felszólalt. Több ízben szorgalmazta a jobbágyok személyi és vagyoni biztonságának törvényi garantálását, az önkéntes örökváltság engedélyezését, az úriszék hatáskörének korlátozását (a földesúr ne lehessen saját ügyében bíró), a jobbágyok birtokképességét stb.2 Az 1839-40-es országgyűlés ellenzéke már az ő vezetése alatt vitte sikerre az 1834-ben még megbukott törekvést, az önkéntes örökváltság engedélyezésének törvénybe iktatását. Deák fogalmazta meg 1847-ben az Ellenzéki Nyilatkozatot is (bár az természetesen a reformpárt kollektív szellemi tulajdona volt), amelynek egyik legfontosabb pontja „az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett kötelező törvény általi megszüntetését” szorgalmazta.3 Közpályája és egyben élete vége felé, 1871-ben még mindig a törvényhozás legfontosabb tartozásai között említette az úrbéri viszonyok maradványait felszámoló törvények megalkotását az ekkor már a haza bölcsének tartott öregúr, s maga is bábáskodott születésük körül.4 Túlzás nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a jobbágyviszonyok felszámolásának ügye végigkísérte Deák politikai pályáját. Ennek a pályának fontos szakaszát, egyik csúcspontját jelentette az 1848-as év. Deáknak a Batthyány- kormány igazságügyminisztereként fontos szerep jutott a feudális rend alapvető elemének, a jobbágyi függésnek a megszüntetésében. 1 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. 2. kiadás. Budapest, 1903. 1. kötet. 10. p. 2 Felszólalásait e tárgyban lásd Kónyi i. m. 1. kötet. 16-249. p. 3 Kónyi i. m. 2. kötet 167. p. 4Kónyi i. m. 6. kötet 15-33., 318. p. Lásd még: Gyimesi Sándor: A tclepítvényes falvak „felszabadulása”. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk. Szabó István. 2. kiadás, Budapest, 1972. I. kötet 194. p. 21
