A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás

Deák és a jobbágyfels^abadító áprilisi törvények

Deák, mint az köztudott, súlyosan megromlott egészségi állapotára való hivatkozással nem vállalta el megyéje követi tisztét 1847 őszén. Az utolsó rendi országgyűlésen Tolnay Károly és Csuzy Pál képviselte Zalát.5

Az európai forradalmak következtében felgyorsult események közepette minden oldalról megnyilvánult a kívánság, hogy Deák jelenjen meg a diétán. Az országgyűlés konzervatív és mérsékelt liberális tagjai az ellenzéki követelések visszafogását, Kossuth ellensúlyozását várták tőle. Az oppozíció ugyancsak sürgette Pozsonyba jövetelét: pártjuk Deák elismert törvényalkotói képességét szerette volna kamatoztatni a várhatóan feltorlódó kodifikációs munkában, illetve magától értetődően szerepet szántak neki a megalakítandó felelős kormányban. Kossuth és a hozzá közel állók neve is szerepelt azon a levélen, amelyet 54 követ és főrend aláírásával intéztek hozzá, és amely a következő felszólítással zárult: „Szükségünk van rád, s bizton várjuk minél előbbi jelenlétedet.” Az ellenzék vezére, a leendő miniszterelnök, Batthyány Lajos március 14-én Wenckheim Bélát és Tolnay Károlyt küldte el Zalába, hogy személyesen beszéljék rá Deákot a követség elvállalására. Zala rendjei, függedenül az országgyűlésről érkező ösztönzéstől, március 16-án maguk is elhatározták, hogy újra megpróbálják rábírni Deákot a követség vállalására, mint olyat, aki „rendíthetetlen jelleme, tiszta hazafíúsága [...] ítélő tehetsége által a haza javára legtöbbet eszközölhet”. A Zalát eddig képviselő Csuzy és Tolnay készséges lemondása elhárította követté választása elől a formai akadályt is. Miután Deák, a minden oldalról ránehezedő nyomás alatt késznek mutatkozott Pozsonyba menni, március 22-én a megye egyhangúlag megválasztotta Csuzy Pál helyett követének.6

Deák nem is várta meg a követválasztó közgyűlést (kimenetele felől amúgy sem lehettek kételyei), és már március 20-án megérkezett Pozsonyba (megbízólevele három nappal később érkezett meg). Az országos tekintéllyel bíró ellenzéki vezető tehát nem volt még jelen március 18-án, amikor az országgyűlés, nem kis részben a parasztság lázadásától való félelemtől ösztönözve, a jobbágyság nyugtalanságáról és készülődéséről érkező (mint utóbb kiderült: felnagyított) hírek hatása alatt viharos gyorsasággal elfogadta az úrbéri viszonyok azonnali megszüntetését kimondó törvényt.7 A sorsdöntő napokban Deák úton volt Pozsony felé, méghozzá Pesten keresztül. Mire megérkezett, akkorra a követek levelei már szét is vitték a nagy horderejű döntés hírét az országban. Deák így nem élte át azt a közhangulatot, amely a di•sKónyi i. m. 2. kötet. 170-171. p.

6Kónyi, i. m. 2. kötet. 195-196., 200-202. p., Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Budapest, 1971. 55. p.

7 A jobbágyfelszabadító törvény születésének körülményeit legalaposobban ismerteti: Varga János i. m. A március 18-i döntés körülményei: uo. 125-167. p.

22