A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
volt.” Keserűen folytatta: „Azt pengetjük szájainkon, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség e századnak jelszavai.” Ezen kijelentés után rámutatott, hogy az egyéni szabadságot egész Európában megtámadták, s a tervezett hazai eljárás pedig itthon a vallásszabadságot fenyegeti, s akik azt támogatják, olyan egyenlőséget képzelnek, amely nem biztosítja a szabadságot a felekezeteknek. „Mi az, miben mi bízunk? — tette fel a kérdést. Hol az erő? ezen testületben? ezen testület bölcsessége igen sok kárt elháríthat; ezen testület azonban rendelkezhetik a cselekvés második terén; és valljon a cselekvés kinek kezében van inkább, mint a nép kezében?” A néppel meg kell értetni, - érvelt tovább Deák -, hogy a haza és annak szabadsága veszélyben van. S mikor ezt meg akarjuk értetni, mikor fegyverbe akarjuk hívni „azon népet, mely eddig nem érezte, hogy hazája és szabadsága van, azon népet most akarjuk megfosztani a szabadságnak legmelegebb, legédesebb érzésétől?” Ne menjünk mesz- szebb, foglalta össze figyelmeztetését Deák, mint amire a körülmények kényszerítenek, „ne tegyünk olyan intézkedéseket, melyek az indulatokat felizgatják haszon és cél nélkül; ne áldozzunk a szépnek látszó theoriáknak, mert az élet gyakorlati, s mert mi adjuk meg az árát.”86 A vita még tovább tartott, majd másnap a felekezeti iskolák létesítésének jogát — amelynek előterjesztője Pázmándy házelnök volt — névszerinti szavazás eredményeként 231 igennel, 84 ellenszavazattal elfogadták.87 Augusztus 10-én befejezték a részletes vitát Eötvös törvényjavaslata felett, de a házszabályok értelmében az egész törvény felett másik napon szavaztak. Erre csak két nap múlva került sor.88 így 10-én a beadott indítványok és törvényjavaslatok sorsa: tárgyalásuk vagy halasztásuk volt a további napirend. Az elnök indítványa után többek között felszólalt Széchenyi, aki az elmúlt napok szerinte felesleges vitáiról kijelentette, hogy a hosszú tanácskozás „egyenesen polgári bűn”. Érintettnek érezve magát, Madarász László erre azt felelte, hogy a miniszterek beszélnek sokat, mert volt nap, amikor 30 felszólalásból 13 miniszterektől származott. Ekkor megszólalt Deák, aki kijelentette, hogy nem a sok beszéd a szerencsédenség, hanem a tárgyalás stílusa. A képviselők örülnek, ha egymás szemére vethetnek valamit, joggal vagy jogtalanul, a köz szempontjából szükségesen vagy szükségtelenül, „nyer vele a haza vagy nem nyer, tisztább lesz általa a tárgy vitatása, vagy nem, nekik az mindegy”. Majd visszatért az előző napi gondolatához és kijelentette: „Ez bizonyosan nem a testvéri szeretet, nem a szabadság, nem az egyenlőség alapján tanácskozás; jellemezni nem akarom, bélyegezze ki-ki magának amint tetszik.” Utalt arra, hogy előző napon a törvény egyes szakaszai felett nem lehetett a vitát befejezni, mert olyan fokú volt az"ingerületség, hogy a vita már megszűnt tanácskozás lenni. Az előterjesztések és 86 Közlöny 1848. aug. 11.; Deák beszédei II. köt. 289-295. p. 87 Közlöny 1848. aug. 12. 88A törvényjavaslatot aug. 12-én nagy többséggel fogadták el. Közlöny 1848. aug. 14.; Népképviseleti országgyűlés 187. p. 81
