A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

javaslatok egyébként olyanok — mutatott rá -, hogy azok a kitűzött négy fontos téma (újoncállítás, költségvetés, hűbéri maradványok, Erdély) egyikével kapcsolatban vannak, azokkal együtt tárgyalhatok. Deák elősorolva ezeket, kitért a hadügyi törvényjavaslat vitájára, amelyet azért halasztottak el, mert Mészáros Lázár a déli táborok megszemlélésére utazott. (Erre a szemleútra valójában azért került sor, hogy a törvény vitája előtt eldőljön, hogy a frankfurti parlament rendeletére a bécsi helyőrség augusztus 6-án „felveszi-e a birodalmi színeket”.) Deák azért tért ki erre a kérdésre, mert Nyáry kijelentette, hogy a minisztérium felelős azért, hogy „a katonai dolgok elővételét olyan hosszú időre elhalasztották”. Mivel az ellenzék ezt gyakran emlegette, a bíráló hangvételek jellemzésére Deák utalt a legszélsőségesebb megnyilvánulásra: „Az iszonyú vád volna, ami itt mondatott, hogy [a miniszter] azért ment el, hogy a katonaságot ki ne állítsa”.89 Deáknak ezen a beszédén is jól érzékelhető, hogy a ház vitáiról, tárgyalási modoráról és az ellenzék eljárásáról igen rossz véleménye volt.

Augusztus 13-15 között a képviselőház nem ülésezett, a bizottságokban folyt a munka. Augusztus 16-án megkezdődött a hadügyi (újoncmegajánlási) vita. Mészáros a maga törvényjavaslatát július 20-i dátummal nyújtotta be. Ennek végleges szövegét Deák készítette el. Mint Mészáros Lázár írta emlékirataiban: „Enmagam okadatol- tabban kívántam adni, hanem Deák barátom kivonatot készített, és azt törvénybe foglalva be is adta.”90 Ismeretes, hogy a ház középponti bizottmánya kidolgozott és augusztus 1-jén benyújtott egy alternatív javaslatot. Ez a magyarországi újoncozású sorezredek arányos kiegészítése helyett csak az országban állomásozó ezredek 3. zászlóalját akarta kiegészíteni, míg a fennmaradó újonclétszámból új ezredeket kívánt szervezni, amelyeknél „az ügyvezetés és vezényleti nyelv, továbbá zászló, ruha és jel magyar leend”. Ezt a két javaslatot az elnök augusztus 16-án együtt bocsájtotta vitára. Mészárosnak javaslatát ismertető hosszú beszéde után a két első hozzászóló a hadsereg „magyar lábra” állítását kívánta. Ezt követően Batthyány két dologra figyelmeztette a házat: egyrészt nem szabad a létező seregről elítélően szólni, hiszen attól várják a haza védelmét, másrészt gondolják meg, hogy olyan határozatot kell hozniuk, amely a király számára is elfogadhatónak látszik (mert „leléphetne ugyan — érvelt Batthyány — egy vagy más ministerium, de törvény még nem lenne belőle”). Ezt követően hosszabb-rövidebb hozzászólások után, amelyek többnyire a középponti választmány javaslatát támogatták, Deák is megszólalt. „Igen rövid leszek — kezdte. Ezen katonai törvény s egyéb fennforgó kérdésre nézve két dolog áll előttünk tisztába: az egyik az, miszerint óhajtom, hogy Magyarországnak hadserege ma89 Közlöny 1848. aug. 12-13. Deák beszédei II. köt. 295-298. p. Aug. 10-én még szó esett Táncsics javaslatáról, a legelőelkülönözési eljárások esetleges felülvizsgálatáról. Deák ehhez is hozzászólt; Deák beszédei II. köt. 298-299. p.

90 Mészáros emlékiratai I. köt. 110. p.

82