A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
térium nem mondhatja, hogy „a haza körülményei kevésbé sürgetősek, mint voltak akkor, midőn az országgyűlés összehívatott”.66 Deáknak ezen az ülésen még egyszer be kellett avatkoznia, amikor a házszabályok kidolgozására sorshúzás útján akartak kijelölni egy kilenctagú bizottságot. Felszólalva kifejtette, hogy ez a munka speciális ismereteket igényel, ezért ne sorshúzás, hanem választás útján állítsák össze a bizottságot. Némi vita után a titkos szavazás mellett döntöttek, amelynek eredményét másnap hirdették ki. A jelentés szerint 241 képviselő szavazott, s a legtöbb támogatást Pázmándy Dénes (a képviselőház rövidesen megválasztandó elnöke) kapta, míg Deákra a legkevesebb, 92 szavazat jutott.67 A meghökkentő eredménynek egyetlen magyarázata lehet, hogy ti. a képviselők nagy többsége kelletlenül fogadta Deák logikus fejtegetését, s azt a kitételt, hogy közöttük „igen sok érdemes úr van”, kire az elvégzendő speciális feladatot nem lehet rábízni. A házszabályok még nem készültek el, amikor július 8-án a mandátumok megvizsgálása során az illetékes előadó beszámolt a kunszentmiklósi választók petíciójáról. Nevezettek azt panaszolták, hogy Szabadszálláson a helybeli felfegyverzett választók megakadályozták őket, hogy jelöltjükre: Petőfi Sándorra szavazzanak. A petícióban Nagy Károly, az így megválasztott képviselő választásának érvénytelenítését kérték. A kibontakozó vita kapcsán, hogy ti. ki rendelje el a vizsgálatot, s hány tagú legyen a kiküldendő bizottság, Deák végül felszólalt. Nyilatkozatának elején rögtön leszögezte: mint képviselő kíván szólni. Majd kifejtette, hogy a választásokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálása csak a képviselőház feladata lehet. Mondanivalójának lényege az a figyelmeztetés, hogy a mandátumok verifikálásánál felmerülhetnek olyan kérdések, „melyek ministeriális kabinet kérdések” lehetnek. A vizsgálat nemcsak, hogy a ház joga — folytatta érvelését —, amelyet nem szabad kiadni a kezéből, hanem azért sem mondhat le erről a jogáról, mivel a minisztérium igen sokszor lehet „részes fél”, míg a ház sohasem. „A ház felette áll minden hatalomnak” — folytatta, a verifikáció jogát ezért kell megőriznie. Ezért az esetek kivizsgálására a háznak kell a maga soraiból — lehetőleg egy embert — kiküldenie.68 A részleteiben itt nem ismer66 Közlöny 1848. júl. 7.; Deák beszédei II. köt. 245-246. p.; (Megjegyzés: 1. az országgyűlésen elhangzott szövegeket Kónyi már részben modernizálta, részben szerkesztette. A tanulmányban közölt szövegeket a Közlöny alapján adjuk. 2. Ferenczi Zoltán Deák-életrajza viszonylag részletesen foglalkozik az országgyűlési fejleményekkel. Mivel Kónyi ismerteti az egyes felszólalások körülményeit, Ferenczi munkájára csak a fontosabbnak ítélt megállapítások esetében hivatkozunk.) Deák egyébként beszéde kezdetén azok sürgetésére, akik követelték, hogy menjen a szószékre, kijelentette: amíg a háznak nincsenek szabályai, nem lehet előírni, hogy ki hol nyilatkozzék, hogy „a ministerium a szószéken adjon-e felvilágosítást vagy más helyen”. 67 Közlöny 1848. júl. 7.; Deák beszédei II. köt. 246. p. A szavazás eredményei: Népképviseleti ország- gyűlés 142. p. 68 Közlöny 1848. júl. 10.; Deák beszédei II. köt. 247-248. p. 69
