A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
tethető vita alapján jól érzékelhető, hogy a parlamentarizmus eszméivel többségében alig vagy csak részben ismerős képviselőknek Deák, a miniszter — jóllehet hangsúlyozottan mint képviselő - adott „leckét” arról, hogy a törvényhozásnak a végrehajtó hatalommal szemben meg kell őriznie különállását, sőt elsőbbségét. Két nap múlva, július 10-én Deák ismét felszólalt a képviselőház és a minisztérium viszonyát érintő kérdésben. Kraszna megye, valamint a választói körzetek létszám szerinti kiegyenlítése érdekében hozzácsatolt Zilah városa (amely egyébként Közép-Szolnok megyében volt), nem a törvényben előírt két, hanem három képviselőt választott. A képviselők ezen eljárás kérdésében nem akartak dönteni, míg a belügyminiszter jelentését meg nem hallgatták. Az említett napon Szemere Bertalan ismertette a helyzetet, s Kraszna megyének az esettel kapcsolatos beadványát. Hosz- szú beszámolójában Szemere utalt arra, hogy beadványában a megye abból a feltételezésből indult ki, „mintha a ministeriumnak hatalmában állana oly joggal ruházni fel a megyét, mellyel őt a törvényhozás fel nem ruházta”. Szemere véleménye az volt, hogy a megválasztott három követ közül nem lehet eldönteni, hogy kinek a mandátuma érvényes. Sőt még az is kérdéses, hogy ha csak két személyt választhatnak, az elválasztottak bármelyike megkapta volna-e a kellő szavazatot. Ezért — folytatta Szemere — a választásokat érvénytelennek kell tekinteni. A beszámoló arról is tájékoztatta a házat, hogy az önkényes választásról szóló jelentés megérkezése után a belügyminisztérium figyelmeztette a megyét, hogy a választásokat az 1848:5. te. rendelkezésének megfelelően kell végrehajtani. Nyáry azonnali hozzászólásában elismerte, hogy a törvény be nem tartásáért nem a minisztérium a felelős, de a történtekért a főispánt kívánta felelősségre vonni. Nyáry azzal érvelt, hogy ha a minisztérium rendelkezését nem hajtják végre, akkor a ház „gyalázatos tréfa” részese, s megérdemli, hogy nemcsak az ország, „de egész művelt Európa kipisszegje”. Ezt követően egy rövid hozzászólás a megyebizottmány felelősségét emlegette, majd Kazinczy Gábor mind Nyáry hozzászólását, mind az utóbbi véleményt helytelenítette. Öt Madarász László követte, aki azt hangsúlyozta, hogy a ház megsemmisítheti a választásokat, de akár a főispán, akár a megyebizottmány a felelős, ez a minisztérium hatáskörébe tartozik. Ha a minisztérium nem képes a törvényt végrehajtani — folytatta Madarász, ha ezt látja a ház, vagy ha a minisztérium belátja azt, akkor kell a képviselőknek ezzel foglalkozni. Ekkor szólalt fel Deák, hangsúlyozva, hogy interpellációról lévén szó, kötelességének tartja, hogy nyilatkozzék. Madarász érveire reagálva kérdéssel kezdte: gondol- ják-e azt, ha a törvényhatóságok vagy a választói kerületek a törvényt nem tartották be, akkor minden ilyen választást a minisztérium semmisítsen meg? Aki két személy helyett hármat választ, ugyanúgy nem tartja meg a törvényt — érvelt Deák —, mint aki arra nem alkalmast választ, vagy három helyett egyet választ. Mindegyik esetben nem a törvénynek megfelelően jártak el, s egyetért a belügyminiszterrel, hogy ezeket a választásokat a háznak kell megsemmisítenie. „Ne terjesszük a ministerium hatalmát, 70
