A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
pott, s ezt követően azonnal indult vissza. Batthyány és Deák velük együtt hagyta el a császárvárost. A bécsi kormánykörökben létező ellenséges magatartást tehát nemcsak a két miniszter, de az országgyűlés küldöttsége közvedenül is megtapasztalta. Ezért nem okozott meglepetést, hogy a miniszterek visszatérése után a kormány lemondott. Ez szeptember 11-én történt meg, amikoris Deák — eltérően kollegáitól — előbb az országgyűlés ülésén jelentette be lemondását, s csak aztán nyújtotta azt be a nádornak. Erre Szemere Bertalan tesz utalást, aki feltehetően emlékezett a fejleményekre, mivel eredetileg ő volt az egyetlen miniszter, aki nem mondott le, hogy legyen, aki az új miniszterelnököt kinevező királyi kéziratot ellenjegyzi.55 Tudjuk, hogy a nádor szeptember 12-én újból Batthyányi bízta meg kormányalakítással, de a király szeptember 15-i levele azt közölte, hogy tudomásul vette a megbízatást, ám a kinevezést csak akkor erősíti meg, ha megismeri a kabinet szeméi)! összetételét. Batthyány ezt szeptember 17-én küldte meg az időközben már a Veszprémben gyülekező sereghez távozott nádornak. Ebben a levélben szerepel Deák, mint az igazságügyi tárca várományosa. Batthyány azonban az általa javasolt nevek után megjegyezte, hogy mivel nincs minden miniszterjelölt a fővárosban, nem tudhatja, hogy mindegyikük fog-e engedni a felkérésnek.56 Ez a kijelentés nemcsak az Erdélyben tartózkodó Vay Miklósra, hanem Deákra is vonatkozott, aki szeptember 16-án Bécsbe utazott az országgyűlésnek az osztrák Reichsrathoz menesztett küldöttségével.57 Batthyány vagy nem beszélt indulása előtt Deákkal a miniszterségről, vagy Deák nemet mondott ugyan, de Batthyány bízott abban, hogy mégis vállalja a felkérést. Ezért szerepelhetett neve a nádorhoz intézett levélben. A kérdés mindenesetre tisztázatlan volt, s ez magyarázza azt, hogy ugyanezen a napon, amikor Batthyány ismertette jelöltjei névsorát az országgyűlésen, Deák nevét nem említette.58 Tudjuk, ha korábban nem, a Bécsből visszatért Deák nemet mondott. Álláspontját visszatérésének másnapján, szeptember 22-én sógorának indokolta meg. Eszerint a nádor által felterjesztett Batthyány miniszterelnökségét Bécsben elfogadták, de feltételét, hogy az országba betört horvát sereget visszarendeljék, nem teljesítették. „Jellacié — folytatódik a levél — az udvar akaratából, a fejedelem tudtával s annak nevében háborút folytat ellenünk [...] Most már miként lehessek én azon hatalomnak ministere s eszköze, mely hazám ellen háborút folytat, s mely a békesség feltétele gyanánt nemzetünk, önnállásunk s alkotmányos szabadságunk leglényege55 Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Ford. Kurucz György. S. a. r. Hermann Róbert és Pelyach István. Bp., 1990. 259. p. 56 MOL Mein. 1848:757. Közli Károlyi, Batthyány II. köt. 19-21. p.; Batthyány iratai 1274. sz. 57 Népképviseleti országgyűlés 231 -232. p. 58 Ld. a Közlöny 1848. szept. 19-i számát. 66
