A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás

Az igazságügyminisztérium válasza a jogrend stabilitásának megőrzését hangsúlyozza: a törvényes úton véghezvitt rendezést nem lehet felbontani (ezt az áprilisi törvényekben, a X. te. 1. §-ában külön is megerősítették). A polgári jogrend sarkköve a magántulajdon szentsége: „a volt földesuraknak magánbirtokában lévő földek, szinte úgy mint más polgárok saját értéke a törvény oltalma alatt állván, tőlük a törvények s a tulajdoni legszentebb jognak megsértése nélkül el nem vehetők.”34

Az igazságügyminiszterhez fordult a Pozsony megyei detrekői uradalom birtokosa, Pálffy Antal herceg is. 18 falujának volt jobbágyai megtagadták a bérelt és az irtásföldek utáni járandóságok fizetését, azaz, ezeket az allodiális jellegű földeket is sajátjuknak tekintették. Gyakorolni kezdték a vadászati jogot is, amelyet pedig az áprilisi törvények érintedenül hagytak a földesúr birtokában. A herceg kérte az igaz- s ágügy mim s z tér t, hogy emeljen szót a törvény oltalmára, s erkölcsi súlyával térítse a törvényes útra a törvénysértő falvak népét. A miniszter utasította a megyét, hogy vizsgálja meg a kérdéses földek jellegét; ugyanakkor, mintegy megelőlegezve a vizsgálat eredményét, a parasztokat a magánszerződéseken alapuló tartozások megfizetésére, a földesúri tulajdon tiszteletben tartására intette. Felhívta figyelmüket, hogy az ún. kisebb királyi haszonvételeket illetően (amelyek közé a vadászati jog is tartozott) a törvényekben „ekkorig semmi változás nem történt”; az „ekkorig” szó persze már sejteti, hogy a jobbágyfelszabadítás után a többi feudális maradvány felszámolása csak idő kérdése.35

Az igazságügyminiszter magyarázta el a Pest megyei Kóka lakosainak is földfoglaló törekvéseik törvénytelen voltát.36

Az erőszakos parasztmozgalmak számos esetben úgy kerültek az igazságügyminisztérium látókörébe, hogy a megyei törvényszékek által elítélt hangadók érdekében a helységek az igazságügyminisztertől kértek kegyelmet. (Pl. a Pest megyei Péteri, Sződ és Zsámbék esetében.)37 A kegyelmi kérvényeket Deák nem teljesítette; valószínűleg maga is elkerülheteüennek tartotta a jogrend helyreállítása érdekében a példaértékű (egyébként általában nem súlyos, néhány hónapos börtönre szóló) ítéleteket. Egyébként nem is tehetett másként: a kegyelmezés jogát az áprilisi törvények is a királynak tartották fenn (III. te. 7.§)

A Gömör megyei Várgede majorsági zsellérei május 3-án kelt kérvényükben hívták fel a figyelmet sorsuk rendezeüenségére: ők is ugyanazokat a köz- és földesúri terheket viselték, mint úrbéres társaik; azok szabad polgárok lettek, őket viszont továbbra is „az úri szolgálatok megtételére zaklatják”. Pedig „mink is nem egyébnek, de szabad polgároknak lenni ösmerjük magunkat” — írják, egyben kijelentik, hogy

34 Iratok, 19-21., 184. p.

35 Iratok, 89-90. p.

36 Iratok, 114. p.

37 Iratok, 115., 116. p.

33