A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
törvényt. (Valószínűleg az 1836-ban, illetve 1840-ben hozott úrbéri törvényekhez kapcsolták az állítólagos jobbágyfelszabadítás tényét.)21 Az öröm első kitörései után a parasztokat hamarosan egyre inkább a részletek, a „hogyan tovább” kérdése kezdte foglalkoztatni. A parasztmozgalmak egy része régi, vélt vagy tényleges igazságtalanságok jóvátételéért indult. Tipikus konfliktusforrásnak számítottak pl. a forradalmat megelőzően lebonyolított birtokrendezések és a legelőelkülönítések. A feudális közös birtoklás felszámolása során éles küzdelem folyt az erdőkért is. A volt jobbágyok pl. sokhelyütt a vadászat jogát is az újonnan nyert szabadságjogok közé tartozónak hitték. A szabadság és a szabályok nélküliség ilyetén összekeverése több helyütt zavargásokhoz vezetett. Másutt az erdők egyéb hasznosításán, pl. a gu- bacsszedés vagy a legeltetés jogán vesztek össze a volt jobbágyok a földesúrral. A súlyos szociális feszültségek már 1848 tavaszán felszínre törtek. Még nem is szentesítette a jobbágyfelszabadító törvényt a király, amikor megjelent az első parasztküldöttség a pozsonyi diétán. A Nógrád megyei Dengeleg lakosai az előző években végrehajtott legelőelkülönítés és tagosítás során elszenvedett sérelmeik orvoslását kérték. Kifejezték csalódottságukat, amiért az új artikulusok sem tettek igazságot. Bejelentették, hogy ők önhatalmúlag és tetdegesen igazságot szolgáltattak maguknak, azaz elkezdték szántani korábbi, de a rendezésnél az uraságnak jutott földjeiket. A dengelegiek esete előrevetítette az agrártársadalom mobilizálódását, ami a következő hónapokban be is következett. Jelképértékűnek tekinthetjük azt is, hogy kitől reméltek orvoslást panaszukra a parasztok: az országgyűléstől, illetve az igaz- ságügyminisztertől. Deákhoz azonban végül nem jutottak el, ő ugyanis Batthyányval együtt éppen Bécsbe utazott. Deák helyett Szemere belügyminiszter fogadta a den- gelegieket: a falu küldöttsége tőle „keményen megfeddve” tért haza.22 Szemere reagálását is jellemzőnek tekinthetjük a politikai elit többségére: a földesúri érdekek vé- delmezése közben a jogszerűség fedezéke mögé húzódva hatalmi szóval söpörte le a szociális elégededenséget. A parasztság igényeit ki nem elégítő rendelkezések, illetve az eldöntetlenül maradt kérdések az ország számos vidékén mozgásba hozták az agrártársadalmat. A július 5-én megnyílt népképviseleti országgyűléshez falvak egész sora fordult kérvényeivel. (Néhány hónap alatt több ezer kérvény érkezett a parlamenthez; ezek jelentős része a jobbágyviszonyok felszámolásával összefüggésben keletkezett. A kérvények nagy száma az új törvényhozás iránti bizalomról is tanúskodik.23) A kérvé21A parasztok reagálásáról, mozgalmaikról bőséges anyagot tartalmaz: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Összeállította: limber Győző. Budapest, 1951. 22 Varga János i. m. 319. p. 23 Gergely András: Közcp-Európa parlamentjei 1848-ban. In: A magyar országgyűlés 1848/49-ben. 31. p. 29
