A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
ezért, valamint e földek adómentessége miatt, általában nem engedték feledésbe merülni e területek allodiális jellegét. A majorsági földet birtoklók helyzetét az áprilisi törvények nem rendezték, pedig nem jelentéktelen rétegét alkották az agrárnépességnek. Több tízezer háztartásról volt szó, csak a dél-magyarországi megyékben kb. 150 ezren laktak ún. telepítvényes falvakban. Gazdasági jelentőségük sem volt elhanyagolható: falvaik gyakran valamilyen speciális szakértelmet igénylő növény termesztésére szakosodtak. Fontos szerepet játszottak az ország elpusztult déli és alföldi vidékeinek mezőgazdasági kultúr- tájjá változtatásában.19 A jobbágyfelszabadítás híre természetesen őket is lázba hozta. Bár többnyire tudatában voltak, hogy az rájuk nem vonatkozik, de bíztak benne, hogy a népképviseleti országgyűlés meghozza „megváltásuk és szabaddá-teremtetésük nagy napját”, kiterjeszti rájuk is a szabad földtulajdon jótéteményét. Községeik kérvényekkel árasztották el az országgyűlést, hogy állami kárpódással ők is tulajdonosává válhassanak földjeiknek.20 Súlyosbította a feszültségeket, hogy az országos ádag arányszámai mögött ráadásul jelentős helyi különbségek voltak. A Felvidéken az irtások, a borvidékeken a szőlők gyakran nagyobb értéket képviseltek, mint az úrbéres földek. Esetükben nyitva maradt a kérdés: a polgári földtulajdon bevezetésével kit illetnek ezek a földek? Ami ezekből a volt jobbágyok tulajdonába kerül, azok után ki fizessen kárpótlást a földesúrnak: az új tulajdonos vagy az állam? Továbbra is a földesúr tulajdonában maradtak az ún. királyi kisebb haszonvételi jogok (italmérés, pálinkafőzés, mészárszéktartás és malomjog). Sok feszültség éledt újjá az 1836-os úrbéri törvények alapján végrehajtott birtokrendezések és legelőelkülönítések során elszenvedett vélt vagy valós paraszti sérelmek miatt is. „igazságot keresők ” Deáknál A márciusi forradalom legjelentősebb társadalmi vívmánya kétségkívül a jobbágyfelszabadítás volt. Ennek híre, amely még a jogerőre emelés előtt végigfutott az országon, osztadan örömet keltett. Igaz, az örömbe szinte azonnal disszonáns hangok is vegyültek. Főleg a románok és szlovákok által lakott vidékeken (ahol még inkább hiányzott a nemesség és parasztság közti kommunikáció) terjedt el a meggyőződés, hogy a császár már évekkel ezelőtt eltörölte terheiket, csak a földesurak eltitkolták a 19 Gyimesi Sándor i. m. 154-177. p. 20Gyimesi Sándor i. m. 177-188. p. 28
