A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Molnár András: Deák Ferenc igazságügyi miniszteri irataiból
s annyi közös érdek köt össze. A helyzet, melyben a szomszéd tartományokkal eddig állottunk, megváltozott. Hazánkat és az örökös tartományokat eddig tettleg, törvényeink ellenére, közös kormány, a kormányszékek bureaucraticus lánca fűzte egybe, jövendőre egyedül érdekeink közössége, és midőn mi azt hisszük, hogy ez hatalmasb eszköze lesz a szövetségnek köztünk és Austria között, mint voltak az eddigi kötelékek, az austriai ministereket bizonyosokká tesszük, hogy amint mi magyarok ezen szorosabb összetartás biztosítására minden méltányos áldozatokra készek vagyunk, úgy ha ellenben ők eljárásukban érdekeink elleni nézetek által hagyják magukat vezéreltetni, akkor nemcsak elvétették a birodalmi ügyek megítélésében a valóságos szempontot, de minket is az austriai politicától eltérő utak követésére szorítanak. Végtére a ministerium nem titkolhatja el azon aggodalmát, hogy miután báró Jellasiccsal jelenleg semmi érintkezésbe jönni nem akarunk, és őtet mint bánt addig, míg a ministerium hivatalába való visszahelyezését a Felségnél nem indítványoztatná, el nem esmerendjük; ezen a feltételen a kiegyenlítés kezdete is megtörhet, sőt elébb, mint gondolnánk, a polgári háború kiüthet. A helyes politica a körülmények felfogásában fekszik. Mi nem tűrhetőnek gondoljuk, hogy addig, míg ő a nemzet nyílt ellensége, kezébe legyen letéve teljes hatalom és erő, melyet minden percben az alkotmányos szabadság ellen használhat; az alkotmányos horvátok elvérezhetnek azon elvekért, melyek mellett évek óta rendüledenül küzdöttek, de sírj ok fölött, ha a bán is alkotmányos horváttá nem változik, alig fog a szabadság fája felnőni; őket ily állapotban hagynunk nem szabad, elhagyni mentheden hanya[g]ság, bűn volna; meglehet, hogy a Jellacié ellen kibocsátott manifestumtól most már elállván, polgárvér nélkül csillapodandnak le az illyrek és szerbek; de ezen visszalépés e percben nem volna egyéb, mint a pártütés végképpeni szentesítése. Horvátország életével, sorsával önéletünk, sorsunk van egybekötve, ha a fejedelmi szó, magyar törvény, a királyi helytartó és függeden magyar kormány iránd kellő engedelmesség a Dráván túl hijányzik, alkotmányos szabadságunk fenntartása kétséges marad. Mi a harcot nem idéztük elő, mi a béke méltányos áldozatait a harc dicsőségénél elébbre becsüljük, mi horvát atyánkfiainak minden igazságos kívánatait teljesíteni készek vagyunk, de nyílt ellenséget a báni széken nem szenvedhetünk. Uraim! A nemzet maga döntse el, mily szellemben és mily vágások közt akar a horvát viszonyokban eljárni; a ministerium nyílt kérdésnek tekinti ez ügyet, eddigi eljárásáról számolt, készülni akar a harcra, mert ez a békének leghatalmasb lépés — vajon a nemzet lelkesülve van-e azon áldozatokra, melyek a pénz és hadügyminis- terek által kívántatni fognak? Ezt a képviselők elhatározása alá bocsátja. ös^yes ministerium nevében 278
