A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig
hassa, azért hát kénytelen őket kérni, tegyék magukat egyelőre kényelembe a kastélyban, s várják be a többit”.41 Ezzel véget ért a fogadás hivatalos része. Windisch-Grätz ezután Mailáth Antaltól a küldöttség egyes tagjairól tudakozódott. Majláth György bemutatta Deákot is a hercegnek, mire az megkérdezte tőle: „Ugye, rég leköszönt a miniszterségről?” „Mikor többi társaim, mikor Batthyány is” - felelte Deák. Windisch-Grätz közbevágott: „De Batthyány még azután is miniszterelnök maradt, és rendezte a fegyveres támadást”. Deák megjegyezte: „Azaz, őfelsége bízta meg új minisztérium alakításával, ami nem sikerülvén, ő is lemondott”. A fogadás végeztével Windisch-Grätz eltávozott, a küldöttség tagjai pedig a jelenlévő törzstisztekkel beszélgettek. Deák Rousseau vezérőrnaggyal kezdett társalogni. Amikor az a magyar nemzet ellen „szemrehányásokat kezdett tenni”, Deák lovagiasságára hivatkozva megkérdezte tőle, „ítélje meg maga, vajon ez a hely, s az a helyzet, amelyben küldöttségünk van, alkalmas-e ilyen beszélgetésnek ily hangon folytatására?” Rousseau észhez tért: „Önnek teljesen igaza van. Elnézését kérem” — mondta, s más tárgyra tért át. Windisch-Grätz még egyszer, négyszemközt beszélt Majláth Györggyel, aki szabadkozott a követségben vállalt szerepe miatt. A herceg kifejezte neheztelését mind az ő, mind a többiek ténykedése felett. Majláth azt javasolta, hogy Windisch-Grätz tartsa vissza a követséget. A küldötteket ezután szállásukra vezették, ahol mindössze két ágy volt. Délután 4 óra tájban megjelent Windisch-Grätz egyik segédüsztje, s közölte, hogy a herceg szívesen látja őket ebédre, öt órára, de ha a hosszas utazás miatt ezt alkalmaüannak találnák, mellékszobában is téríttethet számukra. Deák — Batthyány iránti figyelmességből is — az utóbbi mellett volt. Az ebéd egyik fogása fogoly volt. „Malum omen” — mondta Deák Lonovicsnak, mire az érsek elkomorult. A cs. kir. csapatok továbbvonulása után a küldöttség tagjai kényelmesebb szobákat kaptak. Deák Batthyányval került egy szobába. Január 4-én reggel fölébredve csodálkozva látta, hogy Batthyány, aki sokáig szokott aludni, már ébren van. „Már rég nem tudok aludni” — mondta a gróf. „Gondolod-e, hogy életem veszélyben foroghat?” Deák válasza a következő volt: „E kérdésre csak úgy felelhetek, ha őszintén megmondod négy szem közt, tettél-e olyasmit, amiről nekem nincs tudomásom; különösen volt-e részed az olasz mozgalom és a bécsi forradalom előmozdításában?” Batthyány becsületszavára mondta, hogy mindezekben nem volt része. „így nem gondolnám, hogy életed veszélyben foroghatna — válaszolta Deák. Azonban jobban meggondolva a dolgot, ilyen lázas időkben senki sem tudhatja, mi történhe41 Josef Alexander Helfen: Der ungarische Winterfeldzug und die octroyirte Verfassung. Prag, Leipzig, 1886. I. (Geschichte Oesterreichs vom Ausgange des Wiener October-Aufstandes 1848. IV/1.) 384-386. p. Törzs Kálmán 89. p. 205
