A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Mezey Barna: Deák Ferenc és a büntető eljárásjog reformja 1848-ban
ális lenni. A konstrukcióhoz Deák az esküdtszéki mintát vette alapul, s csak a legszükségesebb helyzetben engedett a statáriális követelményeknek. Alapelvként rögzítette az ügyfélegyenlőséget, szóbeliséget, a szabad és kötelező védelmet, az (igaz, korlátozott) nyilvánosságot. A bíróságot a korábban megszokott katonai törvénykezésben alkalmazott megoldásokhoz képest átformálta. A hivatásos katonák mellett polgári személyeket rendelt az ítélő törvényszékbe. A bírák esküszövege azonos volt az esküdtszéki bírákéval, őket ítélethozatalukban a bizonyítékok szabad mérlegelése és a belső meggyőződés kellett, hogy vezesse. A bíróság számára lehetővé tette az eljárás felfüggesztését is. Ehhez képest a statáriális elemek oldalán a nyilvánosság esetenkénti korlátozása, és a fellebbezés kizárása szerepelt nagy nyomatékkal. A javaslat megfogalmazásában Deák mindenesetre hű volt koncepciójához: a kivételes hatalomnak egy szigorúan alkotmányos keretek és minisztériumi felelősség terhe melletti koncepcióját képzelte el, azzal a megkötéssel, hogy „a minisztérium csak akkor foga használni, mikor a körülmények parancsolják, mégpedig a törvény által kiszabott korlátok között. ’B5 A javaslat és a vélemény tárgyalására azonban a pesti ülésszakon már nem került sor. Legközelebb Debrecenben került napirendre a vésztörvény ügye, de akkor is a politikai csatározások sajátos következményeként új előterjesztésben,85 86 melyre a ház a Honvédelmi Bizottmányt kötelezte.87 A végül is 1849:1. törvényként elfogadott,88 a rögtönítélő hadi s polgári vegyes bíróságok fellítása, szerkezete, eljárása — s ítéleteik alá tartozó esetek meghatározása tárgyában — kibocsátott jogszabály tehát már nem Deák Ferenc igazságügyi miniszteri tevékenységéhez köthető. De nem tagadható, hogy e vésztörvény szinte teljes egészében és szövegszerűen is a deáki javaslaton alapult. Ilymódon legalább annyibban illusztrálja Deák Ferenc igazságügyéri tevékenységét, mint a sajtóesküdtszéki rendelet. 4. Börtönügy A ’43-as büntetőjogi javaslatok csomagjából a börtönügyi plánum csakúgy félretétetett, mint a többi. S bár annak idején a törvényalkotás csatornáiban a legtovább jutott, s csupán a királyi resolution elbukott törvényjavaslat volt a börtönügyi, mégis ebből a jogszabályból került át a legkevesebb a ’48-as minisztérium intézkedései közé. Kétségkívül a börtönügy, legyen bármennyire lényeges szakmai kérdés, a forradalmi átalakulás hullámában mellékessé vált. Azon intézkedések, melyek végül is a 85 Kónyi 2. köt. 98. p. “Khir. 129. sz. Beér 714. p. 87 A képviselőház 1849. február 3-án tartott, 141. ülése. KHjkv. 825. sz. 88A képviselőház 1849. februrár 13-án tartott, 146. ülése. KJIjkv. 852. sz. Beér 366. p. 179
