A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Mezey Barna: Deák Ferenc és a büntető eljárásjog reformja 1848-ban

vétkesnek jobbulását eszközöljék, nem pedig mint eddig, nagyrészben inkább véteknek és romlottságnak oskolái lég/enek, lehetetlen a büntető rendszernek célszerű javéttását eszközölni”.49 Ezért a megye utasította követeit, hogy képviseljék az alsótáblán országos választmány kinevezését. Ezt követően szisztematikus áttekintés következik, hogy milyen feladatokat kell ellátnia az országos bizottmánynak a büntető rendszer „megigazíttatása” okán. A megyei rabtabellák tanulmányozására alapozva, és az „e tárgyhoz tartozó körülmények” mérlegelésével valamint a külországokban már létező intézetek tapasztalatainak figyelembevételével készüljenek el a javaslatok. Deák részletező racionalizmusát tükrözi a feladatsor: készüljön építészeti terv a javítóházak és tömlöcök alakjáról, vizsgálják meg az építés költségeit, számolják ki a fenntartási költségeket. Dolgozzák ki a felállítandó házakban alkalmazandó rezsimet (azaz a „követendő el- zárási, dolgozási, tartási, oktatási rendet”). Már ekkor fölbukkan a később is mindegyre visszatérő gondolat: csak a büntetési rendszer reformját követően kerülhet sor a büntető törvénykönyv „javítására”. Deák Ferenc ekkor már határozott elképzelésekkel tekint a börtönügy reformjára. Tisztában van a magyar börtönviszonyok elborzasztó állapotával („börtöneink sok helyütt olyan állapotban vannak, hogy azoktól az emberiség legszelídebb érzete méltán visszaborzadj, de még inkább a tömlöcviszonyok szomorú hatásával: ,gyakran akit az indulás vagy könnyelműség vétekbe kever, de keble fogékony volt még a jóra s az erkölcs útján csak megbotlott, de szíve nem romlott vala, mint vétkét bánó bűnös került a tömlöcbe s mint kitanult gonosztevő hagyá el azt” — sommázta a tarthatlan állapotokat 1840. évi követjelentésében.50

Amikor tehát kezdetét vette a kodifikáció, Deák Ferenc határozott céllal fogott munkához. A börtönügyre vonatkozó irányelveket a Teleki József, Zarka János, Dessewffy Aurél, Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor és Pulszky Ferenc összetételű választmány egy hét leforgása alatt állította össze, annak az 55 kérdést tartalmazó lajstromnak segítségével, melyre a választmány a részletes megoldások kidolgozását megelőzően már előre határozott választ adott. A börtönügyi kérdésekben vajmi kevés vita bontakozott ki. Nem véledenül érezték úgy a liberális politikusok, hogy ebben az alválasztmányban várható a legkisebb ellenállás a konzervatívok részéről. Okkal tételezték fel, hogy a helyzet tarthatadanságát az a Dessewffy Aurél is belátta, aki a választmányban a konzervatív szárny vezéralakja lett. A tárgyalásokat megelőzően ugyanis a kancellária Dessewffyt nyugat-európai „tanulmányútra” küldte, ahol módja volt börtönügyi szakemberekkel konzultálni, büntetés-végrehajtási intézeteket megtekinteni, írásos joganyaggal megismerkedni. Kevés dologban állt olyan közel egymáshoz a konzervatív és ellenzéki álláspont, mint a börtönök kérdé49 Degré 241. p.

50 Deák Ferenc — Hertelendy Károly: Követjelentés az 1839-40-ki országgyűlésről. Pest, 1842. A kö- vctjelentés kinyomtatása és közzététele a széles nyilvánosság előtt hatékony ösztökénck bizonyult a további tárgyalásokhoz.

171