A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Mezey Barna: Deák Ferenc és a büntető eljárásjog reformja 1848-ban
sében. így egyhangúlag fogadta el a választmány a küldöttség javaslatát arra nézve, hogy kerületi börtönök állíttassanak fel, nem merült föl kifogás a befogott, de még el nem ítélt foglyok, és a büntetésüket töltők elkülönítésének kérdésével kapcsolatban sem. Kisebb vita után állást foglalt a választmány a pennsylvániai avagy magányrendszer meghonosítása mellett, támogatólag nyilatkozott a fiatalkorúak „javító oskolájáról”, egyetértett a rabok munkáltatásával, s részbeni díjazásával.51 Az anyagi jogi javaslatok keretében határozott a választmány a börtönügyi elaborátum jelentőségét jócskán megnagyobbító kérdésről: a halálbüntetés, a botbüntetés és a becsületbüntetések mellőzéséről, melynek kapcsán bukkant fel az „örökös fogság” kategóriája.52 Deák Ferenc e pontig vett részt a börtönügyi elaborátum kimunkálásának folyamatában. Ettől fogva külön dolgozott a Mednyánszky Alajos elnöklete mellett ülésező alválasztmány, és a büntető anyagi jogi kódex tervezetét kidolgozó albizottság. Az 1842. január 2-án megválasztott albizottmány június 2-án már a munkálatok befejezéséről tehetett jelentést, jólehet a plánum tárgyalása november 14-ig váratott magára. Ezidőre már mellékelhették a felkért építészek terveit is, költségvetési ajánlataikkal egyetemben, amely befolyásolhatta a börtönépítéssel kapcsolatos nézeteket is. A liberalizmus korszerű felfogása leginkább a börtönügyi javaslat azon részeiben volt tettenérhető, amelyek a humánus elbánás garanciáit tartalmazták. Ezek a rendelkezések főként az előzetes letartóztatottak elkülönítésében, a befogadás garanciális előírásaiban, a látogatás, a levelezés, művelődés szabályozásában, a nevelésről és oktatásról szóló rendelkezésekben, a lelki gyakorlatok biztosításában értelmezhetők. A ’43-as javaslatok börtönügyi része nem vethető össze más hasonló dokumentummal, így értékelése is csak saját magához képest lehetséges. Méltánytalan lenne egybevetni akár az 1795-ös, akár az 1827-es tervezetekkel, hiszen azok csupán a büntető anyagi jog területén belül, érintőlegesen foglalkoztak egy-két megjegyzés erejéig a büntetés végrehajtásával. Erre a két korábbi tervezetre az abszolutista szemlélet által átitatott felvilágosodott eszmekör gyakorolt döntő hatást, a jogalkotókat a liberalizmus szele meg sem érintette. A nemesi-rendi érdekeltség megbéklyózta a modern eszméket. A későbbi korok, a polgári átalakulást követő évszázad szabályozásai pedig alapvetően különböztek a ’43-as plánumtól, hiszen azok egy valóságos kihívásra adtak választ, a már létező kapitalizmus nemegyszer mindennapi problémáira keresték a megoldást. A ’43-as börtönügyi tervezet kidolgozóit azonban ilyesfajta realitások nem kötötték. Ráadásul az albizottságban nem dolgozott sem ügyvéd, sem bíró, sem pedig egyetemi vagy jogakadémiai tanár.53 A többnyire politikusokból 51 Az országos bizottmány jegyzőkönyvei 1843. (Az ún. Szalay-féle jegyzőkönyvek) In: Anyaggyűjtemény IV. köt. 202-203. p. «Jelentés 1843., 1841. december 22. OGY. ír. 1843/44. 53Sándorfy 148. p. 172
